Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)
Dr. SZÖKEFALVI-NAGY ZOLTÁN: Kováts Mihály orvos, a magyarországi természettudományos ismeretterjesztés egyik úttörője (1762—1851)
útvesztő ebben az időben az égés elmélet terén mutatkozott. Ez a korszak ugyanis még nem számolt le teljesen a XVIII. század nagyobb részében uralkodott flogiszton-elmélettel. Még hazánkban is voltak nemcsak a század végén, de még a XIX. század elején is hívei ennek az elméletnek. Világszerte kétkedve fogadták Lavoisier tanítását; — politikai ellentétek miatt — különösen a német és angol kémikusok bírálták erősen a „francia kémiát". Kováts, aki a pesti egyetemen német anyanyelvű professzoroktól nyerte kiképzését, később pedig német egyetemeken képezte magát tovább, átvett mestereitől egy bizonyos tartózkodást az új elmélettel szemben, ez azonban nem volt több, mint azoknak a részleteknek kifogásolása az új elméletben, amelyek kellően bebizonyítva nem voltak (amelyek egyébként azóta ki is kerültek a kémiai elméletből). így kell értelmeznünk a Magyar Chémiában Gren nyomán tett kijelentését, hogy „ha a phlogistontalan chémiából minden tünetet ki akarunk magyarázini, szükséges a phlogiston felvétele. Azt jelenti ez ugyanis, hogy az új kémiának nincs minden egyes jelenségre megfelelő magyarázata, így elsősorban az égést kísérő hő és fényjelenségek keletkezésére vonatkozóan volt hiányos az elmélet. Gren szembefordult az anyag atomos felépítésének elméletével. Kováts jó természetszemléletét mutatja az, hogy Grennek ezeket a megállapításait nem teszi magáévá, hanem megmarad az atomelmélet szilárd talaján. Ha Demokritos tanait nem is volt hajlandó elfogadni, egyik könyvében külön ki is emeli, hogy nem az atomtant tagadja meg. Biztos kézzel int nemet a kémia misztikus örökségének, az alkémiának is, pedig éppen ez a kor hazánkban az, amikor a legtöbb alkémista volt hazánkban. Szathmáry László kiváló könyve sok magyar alkémista akkori működését mutatta ki. Ezért tehát határozott érdeméül kell megemlítenünk, hogy mentes volt az alkémia mindenféle maradványától. Találóan írja egyik helyen; „Az alkémiának semmi egyéb atyafisága nints a Chémiával. hanem hogy a' neveik hasonlók. Az igaz, hogy az alchémia anyja a' chémiának, de mit tehet a' leány, hogy az anyja bolond."
