Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)

Dr. SZÖKEFALVI-NAGY ZOLTÁN: Kováts Mihály orvos, a magyarországi természettudományos ismeretterjesztés egyik úttörője (1762—1851)

Igazat írt Kováts akkor, amikor megállapítja, hogy a „Köznép inállunk teli van orvosi babonákkal." „Ez ugyanis áhítatatosan hiszi a fegyver ellen való mesterséget (spiritusnak nevezik), a lidértzeket, a tátosokat, a boszorkányokat, a' kötéseket tsiináló tudákos vén asszonyot, a garabontzás deákokat, a tenyérből jövendőmondó ... czigányokat" stb. „Ezek a' gondolkozások a XVIII-dik századnak a' végére nem illenék," Kováts nemcsak azzal harcolt a babonák ellen, hogy azokra ráirányította a figyelmet, hanem mindent megtett, hogy azokat a természettudományos ismeretterjesztés fegyvereivel kiszorítsa, írt elsősegélynyújtási táblázatot, összeállított a falusiak számára egy gyógyszerkönyvet, s írt a falusi bábák számára egy „Rövid oktatás"-t. A gyógyszerkönyv (a Magyar patika), amelynek megírásával az volt a célja, hogy a falusi írástudók ,,a' falusi ügyefogyott beteg adózó népen kevés költséggel, és azok bizodalmas kívánságok szerint segíthessenek". Hufelandnak „Armen Apotheke" című művének (magyarul megjelent 1831-ben) nyomán született meg, azonban mind felépítésében, mind pedig használhatóságában jelentősen túltett a mintául vett könyvön. A falusi bábák számára készített oktatása Kováts szerint különösen azért vált szükségessé, minthogy a falusi bábák, akik legtöbbször ,,a' legszegényebb, legegyügyűbb falusi aszszonyokból, p. o. szűkölködő vénaszszonyokból, özvegy csordásnékből, kondásnékból, csikósnékból szoktak lenni", a legszörnyűbb orvosi babonák terjesztői. Az egészséges életre való nevelésben különösen sok igyekezetet fejtett ki. Jól meglátta a nép egészségügyének legelhagyatottabb problémáit. Könyveiben gyakran olvassuk, menynyire egészségtelen körülmények között kényszerül élni a nép, nemcsak szegénysége miatt, hanem tudatlansága miatt is. „Közönségesen a'ban nagyon és mindenütt hibáznak parasztyaink —• írja —, hogy igen kis ablakokat tsinálnak a' házaikon, sőt a nógrádi tót parasztok minden ablak nélkül vannak". Részletesen foglalkozott a táplálkozással is, s kora általános felfogásával szemben hirdette, hogy „a sok étel tsak a szokás-