Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)

Dr. SZÖKEFALVI-NAGY ZOLTÁN: Kováts Mihály orvos, a magyarországi természettudományos ismeretterjesztés egyik úttörője (1762—1851)

felháborodás hangja. Jellegzetesnek tartom a következő részt: ,,Be ravasz ez a' Gyógyítóművész! Űgyis tudván, hogy az ő —— 10.000 vagy y résznyi szer cseppeivel akar gyógyítani, azt is böltsen tudván, (ha tsak végképpen vacatiót nem adott az eszének), hogy az ilyen orvosság sem nem árt, sem nem használ; azt is remónylvén, hogy majd magában jobban lesz a beteg kivált, mivel szoros diétát parancsol neki." Felemelte szavát a piócázás ellen is. Kis tanulmánya az Antiorganon függelékeként jelent meg. Befejező sorai ezek: „reményijük, hogy ez a' bolondság szintúgy el fog múlni, mint a'hogy a ' XVI. Lajos idejébeli hosszú vendéghaj (paróka) a' szokásból kiment". Hadakozik 1807-ben megjelent kémia-könyvében a füstölés ellen is, bizonygatva, hogy a füstölés hatástalan, minthogy a forró téglára öntött ecet, vagy más füstölőszer elég, így legfeljebb rontja a levegőt. Bizonyítása itt sántít, ennek ellenére jellemző reá. Ha természettudományi felfogása szerint valamilyen szokás nem állotta meg a helyét, felvette ellene a harcot, még abban az esetben is, mint itt is, ha annak ő maga is hívének mutatkozott a múltban. Szembeszállott a nép körében elterjedt orvosi hiedelmekkel, a babonákkal is. Abban az időben az orvosnak még igen sok népi babonával kellett megküzdenie. Az értelmiségiek felvilágosodását akkor még nem követte szorosan felzárkózva a széles néptömegek fejlődése is. Sőt éppen a könyvnyomtatás technikai fejlődése a babonák terjedését is elősegítette. A sok kiadást megért „Házi orvosságok" például még abban az időben is a legprimitívebb babonák terjesztője volt. Érdemes példaként egy ilyen orvosságot e könyvből idézni: „Gyermek hogy meg-ne ijedgyen. Vedd a' Medvének jobb szemét, aszald-meg jól, s' valami matériába varrd be, 's akaszd nyakába, hadd hordozza. De jobb a' Szentségek hordozása."