Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)

Dr. DADAY ANDRÁS: Adatok a magyarországi kretinizmus történetéhez

a kretinizmust az endemiás golyvától megkülönbözteti. A betegség okának az érces, vagy ásványos vizet tartja. Paracelsus után Platter ,.De mentis Alientatione" c. munkájában (1656) azt olvassuk, hogy a bolondságot, őrültséget, együgyűséget, gyermekes természetet mindenkorú embernél megtalálhatjuk. Gyenge elméjűeknek azokat tartja, akik ilyennek születnek. Ezek a gyermekek nem tanulékonyak, szófogadatlanok, nem tanulnak meg beszélni, alkalmatlanok feladatok elvégzésére. Ezek a. szerencsétlenek más külső jelekkel is meg vannak bélyegezve. Fejük túlságosan nagy, nyelvük duzzadt, nem fér szájukba. Nyakukon pedig daganat van. Mint a kretinizmus egyik legrégibb leíróját kell megemlítenünk Hoefer Henriket is, aki 1657-ben „Hercules Medicus" c. könyvében foglalkozott a betegséggel. Egyik érdekessége a könyvnek, hogy hosszú időn keresztül Hoefert tartották a betegség első leírójának, s így ment át ez a magyar orvostörténeti írók tudatába is, míg Margarete Grüneiszl 1940-ben írt Beiträge für Geschichte des Kretinismus und des Basedow c. dolgozatában ezt meg nem cáfolta. Másik érdekessége e könyvnek, hogy Hoefer Magyarországon Győrben is folytatott előttünk ismeretlen időben orvosi gyakorlatot, s így nem lehetetlen, hogy az itt szerzett első tapasztalatok buzdították később az Alpesekben végzett vizsgálatokra, s végeredményben könyve megírására. Hoefer megemlíti, hogy a betegség okát egyesek a levegőben, mások a vízben, a táplálkozásban, vagy a nevelés hiányában keresik. Szerinte a víz nem lehet ok, mert az alpesi víz kitűnő. Ellenben a táplálkozás és nevelés hiánya annál inkább jöhet számításba. Az alpesi ember rengeteget eszik, s még akkor sem lakik jól, ha majd megreped. A gyermekeket naponta gyakran etetik, de ételükben alig van tápanyag. Ezek az apróságok a telet a kályhán heverve töltik el. Nem tanítják őket olvasni, dolgozni, imádkozni sem. Az egyoldalú táplálkozás és tétlenség melankolikussá, sötétlátásúvá teszi őket, ezért tompult, gyenge elméjűekké válnak. Elhanyagoltságukban egymás hegyén-hátán feküsznek, s galuskás étkeiket mint a kutyák, egészben nyelik le. Ezért tágul ki a nyakbőre és mirigye. Fejük az érdes táplálék gőzével megtelik. Ezt a szervezet