Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)

Dr. DADAY ANDRÁS: Adatok a magyarországi kretinizmus történetéhez

folyadékká változtatja, amit a mirigyek felszívnak. Ebből a folyadékból képződnek az óriási golyvák és más eltorzulások. Ezekből a feltevésekből indult ki, s tisztázódott lépésről lépésre haladva évszázadok hosszú munkájával a pajzsmirigy megbetegedése következtében támadt kretinizmus. Hazánkban a kretinizmus előfordulásának első helyét, idejét megállapítani nem lehet. A kifejezés csak 120 év előtt fordul elő először. A Bugát—Schedel orvosi szókönyvben 1833-ban, ilyenformán: cretinus = talóka. A 1862-ben kiadott orvosgyógyszerészeti műszó-gyűjteményben azt olvassuk, hogy a cretinizmus == bárgyúság — butaság — dőreség — talókaság. A korábbi időkből csak egyes valószínűsíthető tünetekről nyerünk tudomást. Ezek az értesüléseink sem orvosoktól származnak, hanem az egykori szótáríróktól. így az ismeretlen szerzőjű besztercei szójegyzékben (1380—1390) találjuk megemlítve a homanagot, törpe embert, s ugyanolyan értelmezésben a gnanust. A homuclus kisembert; a semihomo félembert jelentett. Az 1487-ben írt gyöngyösi szótár töredékében a következő jellemző szavakat találjuk felsorolva: Amens = esztelenség, bolondság. Amentia == balgaság. Bardus, stultus, indiscret us = bolond, esztelen, kába, tudatlan. Tardus, stupidus = késedelmes, tompa elméjű. Basus = törpe, Affron = tudatlan stb. Az ötven évvel később 1533-ban megjelent Murmelius-féle szójegyzékben felsorolva találjuk a kistermetű férfit (Masculus), a temérdek fejet (Capito), az idétlen térdet (Collostrum), az igen kis embert (Homolus homo)' a görbe embert (Gibbosus), a sántát (Claudus), a nehezen szólót (Traulus), a daganatot (Struma), a balgatagságot (delirium) az elmefogyatkozást (Syntaxis) stb. A későbbi idők szótáraiban mind több és több minket érdeklő szót találunk. így Kassai József 1833-ban megjelent magyar diák szókönyvében 100 hasonszót találunk az észbeli gyarlóság megjelölésére. Bánóczi József pedig 1940-ben 300-nál több olyan szót gyűjtött össze, amely a buta ember megjelölésére szolgál. A magyar—latin szótárakon kívül a legkülönbözőbb célú szógyűjtemények, közmondások, példabeszédek, jelesmondások,