Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)
Dr. JOSEF SAINER: J. E. Purkinje {1787—1860), a modern szövettani technika megalapítója
mellé helyezve, azután a szem a központok teljes képévé könynyen kiegészítheti." Hivatalosan a metszetsorozatokat csak 1842-ben vezette be Stilling. Joggal tekinthetjük tehát Purkinjét a metszetsorozatoknak a szövettanba való első bevezetőjeként is. Laboratóriumában szerkesztették a mikrotomot is modern formájában. A szövettani színezési eljárások megalapítójának Gerlachot tekintik. Gerlach 1858-ban írta le a sejtmagnak kárminnal való színezését. Ismert, hogy Gerlacht előtt már sok kutató tudta a szöveteket festeni. így pl. Leewenhoek sáfránnyal festette az izomrostokat. Purkinje is felismerte a szövetek és sejtek színezésének előnyeit. így Kasperrel együtt megfigyelte, hogy a méhizomzat alkohollal való kezelés után sötétebbé válik. A csillósok tanulmányozása során 1841-ben azt írta, hogy „az alkohollal való kezelés szép, sötét, sárgászöld színt kölcsönöz." Fraenkel disszertációjában az emberi fogak szerkezetével kapcsolatban — melyről tudjuk, hogy nagyrészt Purkinje saját munkája —, ismerteti a dentincsatornácskákat. Azt, hogy valóban csatornácskákról van szó, azzal bizonyítja, hogy feketével megfesti azokat. Johannes Müller műve, amelyben Purkinjenek a dentincsatornácskák színezéssel való bemutatására vonatkozó eljárásáról tesz említést, ugyancsak Purkinje elsőbbségét bizonyítja. Rosenthalnak a sejtmagról szóló 1839-es disszertációjában azt olvassuk, hogy a sejtmag savas indigóval igen szép lilásra színeződik. A sejtszínezéshez jódtinktúrát, krómot stb. is használt, azért, hogy „a szövetrészek nagyobbmérvű megkülönböztetését biztosítsa". Purkinje az alizarint tartalmazó festőbuzér (Rubia tinctorum) takarmányozásával közvetett szövetszínezést is alkalmazott. A tapasztalatból már korábban tudták, hogy az ezzel etetett tehenek rózsaszínű tejet adnak és hogy a borjak növekvő csontjai pirosra színeződnek. Ezt a módszert, lényegileg az élő állapotban való színezést ama tény bizonyítására is fel tudta használni, hogy a dentin fibrillákból áll. Fogzásban levő fiatal állatokat rövid időközökben festőbuzérral etetett és azután figyelemmel kísérte, hogy az ilyen takarmányozás során a dentinben piros zónák képződnek. Ebből helyesen ismerte fel, hogy a
