Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)

Dr. JOSEF SAINER: J. E. Purkinje {1787—1860), a modern szövettani technika megalapítója

Próbálkozott kreozottal és krómsavval is. Mint említettem, a kávét is használta éspedig a rugalmas rostok fixálásához és bemutatásához. A kávé hatását különösen dicsérte. Tehát a kutatók közül elsőként fixálta szándékosan a legkülönfélébb szöveteket és azután mikroszkóppal győződött meg arról, hogy melyik anyag válik be legjobban. Sikerrel vezette be a mikroszkóptechnikába a szublimátot, ecetsavat és az alkoholt. Tisztában volt a preparátumok nagy felnagyítás melletti mikroszkopikus vizsgálatának fontosságával. Ehhez szükséges volt a szövetek vékony metszetekre való felbontása. Akkoriban az volt szokásos, hogy a metszeteket éles késsel, szabad kézzel készítették. Egy igen egyszerű készüléket is használtak: a szöveteket egy mikrometrikus csavarral egy sárgaréz lemez nyílásán keresztül tolták előre, hogy azután egy a lemezen szabadkézzel vezetett késsel készíthessék a metszeteket. Tanársegédje, Oschatz 1841-ben Breslau ban felügyelete mellett új készüléket szerkesztett vékony metszetek készítéséhez, melyet ő a régebbi készülékek után mikrotomnak nevezett. Konstrukciójáról az alábbiak szerint számolt be: „A kés irányítása egy készülék útján történik, amely a kést egy fogantyú meghatározott irányban történő elforgatásakor célszerű módon a vezetőfelület fölé irányítja. A kést ugyanis egy finom csavar közelíti a tárgyhoz, míg ez a csavartengely minden fordulatánál két fogasrúd segítségével ide-oda tolódik." Oschatz mikrotomja az első formája azoknak a készülékeknek, amelyeket ma a mikroszkópiában használnak, ö volt amellett a csiszolat-mikrotom úttörője is, melyet Oschatz elvei szerint Welcker szerkesztett. Welcker tehát nem konstruktőrje a modern mikrotomnak, amint ezt általában állítják és amit én épen egy nagyobb tanulmányban cáfolok, a „Sudhofs Archiv für Geséhiohte der Medizin" című folyóiratban. Purkinje a metszetsorozatok készítésének szükségességével is tisztában volt. Ezért fáradozott annyira egy jó mikrotóm létrehozásán. Már 1828-ban azt írta az agyról, hogy ha azt „bizonyos főirányok szerint párhuzamos vékony metszetekre felosztják, a metszetfelületeket lemásolják, azokat, egymás