Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 12. (Budapest, 1959)
Dr. JOSEF SAINER: J. E. Purkinje {1787—1860), a modern szövettani technika megalapítója
rendelkezik, hogy megszilárdítja az idegrostok tengelyfonalait, másodszor, hogy a velőhüvely kémiai és mechanikai elváltozásait nem gátolja meg." A szublimátot már 1837. előtt használta, az idegek belső, mikroszkopikus szerkezetének tanulmányozásához. A német orvosok és tudósok gyűlésén 1837-ben Prágában tartott ismeretes előadásán, ahol sejtelméletét Sűhwannt két évvel megelőzve nyilvánosságra hozta, az ideg tengelyfonalát is leírta (ismét egy új fogalom, amelyet Purkinje vezetett be a szövettanba), amelyet ő szublimáttal, ecetsavval és káliumkarbonáttal fixált. Koelliker is rámutat 1851-ben szövettani kézikönyvében, hogy ő volt az, aki a szövettani technikába a szublimátot bevezette. Apáthy megállapítása, hogy a szublimátot Koelliker alkalmazta először a szövettanban, ezzel maga Koelliker által nyert cáfolatot. További bizonyítékot találunk Purkinje mellett Henle 1841ben megjelent „Általános anatómia" című művében: „Amenynyiben azonban a szövetekről keresztmetszetet akarunk nyerni, gondoskodni kell olyan eszközökről, amelyek ezeket megszilárdítják." Purkinje ecetsavat és koncentrált káliumkarbonátot használt, melyek az állati bőröket annyira megkeményítik, hogy azokról nehézség nélkül lehet vékony lemezkéket leszelni. Purkinje azonban nem elégedett meg az említett reagensekkel, hanem másokat is keresett. Kasper nevezetű doktorjelöltjével 1840-ben az uteruson koncentrált káliumkarbonát oldatot próbált ki, míg Palickyvei 1839-ben eredménytelenül kísérletezett a szívizmon éterrel, mészvízzel, sósavval, csersavoldattal, konyhasóval, kálciumszulfáttal, timsóval stb. Igen jó fixáló folyadékra talált az alkoholban. Az agy rostozatáról 1827-ben tartott előadásában az agy alkoholban keményített keresztmetszeteit mutatta be. Ez a felfedezése is feledésbe merült, mert úgy tudják az alkoholról, hogy azt a szövettani technikába csak 1844-ben vezették be. Lueninggel együtt már 1839-ben sikerrel használta az alkoholt a gerincvelő-burok fixálásához.
