Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

A klasszikus civilizáció korszakában a fogvájóról egyes római és görög íróktól tudunk. Az i. e. I. században Diodoros szicíliai író írja le, hogy Agatokles király madártollal tisztogatta áUandóan fogait és a király e szokását felhasználva, mérgezett tollal oltották ki életét. Martialis római szatirikus költő „dentiscalpium"-nak nevezi a fogvájót, melyet Néró idejében a Saturnaliák alkalmával használtak. Petronius, az arbiter elegantiae, Néró kortársa, egy symposionjában említi a fogvájót. A Talmud a zsidók szent könyve is különböző neveken tesz említést a fogvájóról. Indiában a bennszülöttek fügefa ágával dörzsölték fogaikat és a modern hinduk is manapság friss faággal tisztítják fogaikat, mert borzadnak attól, hogy az európaiak e célra disznósertéből készült fogkefét használnak és ugyanazzal többször is megmossák fogaikat. A fogvájó nagyon fontos szerepet játszik a mohamedán vallású nemzetek életében és rítusában. Az arabok egy kis botocskával: situafc-kal vagy miswak-kal dörzsölik és tisztítják fogaikat, ennek vége a rágással rostjaira válik és így kefeszerűvé lesz. így minden alkalommal frissen készül a fogkeféjük, mely annyiban különbözik az Európában ismert és használt fogkefétől, hogy a „siwak" szálai párhuzamosak a botocska hossztengelyével és nem merőlegesek arra. A „miswak" illatos gyökerekből, főleg liliomgyökérből készül, annak használata vallási-ritus számba megy, mert „Istennek tetsző dolog" és „bosszantja az ördögöt". Goldziecher magyar orientalista megállapítása szerint, a perzsák is rituális procedúrának tekintik étkezés után a fogvájó használatát. A régi kínaiak és japánok is régebben az arabok siwakjához hasonló botocskát használtak fogtisztításra. Japán ma annyira követi az európai szokásokat, hogy az általunk is használt fogvájók és fogkefék millióit — mint legolcsóbb szállító •—-, Amerikába importálja. A római császárság magas kultúráját követő ezeréves korszakban a kereszteshadjáratok, a különböző barbár népek inváziója folytán a szokások eldurvultak. A régi civilizációnak a tisztaságról és testkultúráról való hygiénikus fogalmai feledésbe mentek, így a foghygiéne is. Az ételmaradékoknak a