Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

sonlítja. Plinius, Ovidius, Tertullianus és Catullus számtalan fogtisztítószer receptjét írja le és ezeket mai felfogás szerint is, nagy ügyességgel és hozzáértéssel állították össze. Leírják, hogy előkelő római nők reggeli száj mosásukhoz fiatal fiúgyermek friss vizeletét használták. A török leánynéző, mikor elmegy a kiválasztott lányhoz, mindent elkövet, hogy nevetésre bírja, mert ilyenkor fogait akarja megnézni. A XII. és XIII. századbeli német, angol és francia költők és írók a szép asszony fogalmának egyik fontos alapfeltételeként a szép, fehér, és egyenes fogakat követelik meg. Vadon élő néger törzsek is sokat tartanak a szép fogakról. Azonban gyakran nincsenek megelégedve a fogak természetes formájával, hanem ők maguk mesterségesen formázzák azokat pl. hegyesre. Ez az „ékesítés" azonban csak a férfiak között divatos. Kelet-Európa félig civilizált népei közül a finn—ugor vogulok, kik az Ural hegység északi részén élnek, a vörösfenyő mézgáját rágják, hogy fogaikat tisztán tartsák. Európában a középkorban, de még ma is sokféle népies eljárás szokásos, mellyel a fogak épségét megőrizhetik. Stájerországban fekete kenyeret, Bukovinában, Horvátországban olyan kenyeret kell enni — hogy a fogak épségben maradjanak —, melyet előzőleg egér rágott meg. Folklorisztikus — de feltétlen helytálló — tanács, hogy meleg étel után nem szabad hideg vizet inni és hogy az éretlen, túlsavanyú gyümölcstől elvásik az ember foga. Sok nép használ fogtisztítás céljára különféle növényből készített főtt levet, így a szlovákok ecetet, melyben egy fenyőág főtt. Arab törzsek a fogak tisztántartására különböző növényi leveleket rágnak, így gyömbért, bételalmát stb., melyek azonban a fogakat elszínezik. A fogvájó és fogkefe folkloreja és története Megközelítőleg tudjuk, hogy milyen régi szokás a fogvájó használata, úgylátszik azonban, hogy már a történelem előtti időkben is divatban volt ez a kis szerszám. Fenntartással

1 és kritikával kell fogadnunk az ásatások alkalmával napfényre került számos toilettecikk használatára vonatkozó magyaráza-