Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

28 HARRIS: Facsimile of an Egyiptian Hieratic Papyrus of the reign of RAMSES III. London, 1876. 29 Az egyiptomi mágia hatásának tanulmányozásában nagyjelentőségűek WESSETZKY vizsgálatai. (D. Wirkung d. Altägyptischen in einem koptischen Zauberspruch. Acta Orient. I. köt.) ;:() Idézve SZUMOVSKI—

HERCZEG után (Az orvostudomány története. Bpest, 1939). 31 A mandragóra (német Alraune) a Sokinacea-félékhez tartozik. Hyoscyamint és scopolamint tartalmaz. Ember alakú gyökeréhez sokféle babonás szokás fűződik. A mandragóra neve ó-perzsa eredete, s értelme: szerelmi fű. Az ősi keleti népek azt hitték, (hogy elősegíti a fogamzást. LEWIN, vagy PLOSS szerint azonos lenne a Bibliában előforduló dudaim-al. amivel Lea szüntette meg meddőségét. Az archaikus és primitív népeik gyógyászatában bódítóként szerepel. ANTYLLOS műtéti érzéstelenítésre használta. Az európai közép- és újkorban a mandragórának szerencséthozó hatást tulajdonítottak. 82 A legtöbb primitív és archaikus népnél ülve történt a szülés. Vö.: Mérei Gy.: A primitív népek gyógyászata. „Élővilág", 2, 1958. 33 Voltaképpen az Osiris-vallás segítette elő ezt a folyamatot, A megölt, de halottaiból feltámadt Osiris adta meg a theológiai alapot a túlvilágon örökké továbbélő halottról szóló elképzelésnek. Az egyiptomi kultúrát teljesen áthatotta az a gondolat, hogy az élet és a halál csupán állapotváltozás, a tartózkodási hely megváltozása, a halál nem jelent végleges megsemimisülóst, még az egyéniség szempontjából sem, tehát határozottabban megfogalmazott tétel, mint amit az avval kétségen kívül rokon Tammuz alakja, vagy a görög-római orphikus legenda jelent. Mindennek ellenére azonban az egyiptomiak mégis félelmetes határvonalat láttak a halálban, hiszen „sosem tért még vissza, aki oda költözött" —- mondja a hárfás éneke (lásd később). Nem a viszontlátás reménye, hanem a vigasznélküli búcsú és az elválás fájdalma olvasható az özvegy panaszában: ,,... Most egyedül maradok... S Te, aki olyan boldogan beszéltél hozzám, most hallgatsz és nem szólalsz, meg többet..." (WILKINSON: The manners and customs of the ancient Egyptians. London, 1878. III. LXVIII. tábla.) — Az Osiris-monda mindenki számára lehetővé tette az örök életet, sőt a „Halottak Könyve" határozottan állítja, hogy „ott nincsen különbség szegény és gazdag között, ha a mérleg és a súly az örökkévalóság Ura előtt áll" (lásd az Osiris-i ítélet ábrázolását később). A fáraó ősidők óta az ,.élő" és „jóságos" isten, de az új birodalomban minden — nem bűnös — halott Osirisben megboldogult, „tiszteletreméltó", vagyis imachu jelzőt viseli, maga is Osirisszé lényegül, mert mystnikus cselekményként avval egyesül és ezáltal személyében is az istenség részesévé