Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

jnd), ami az orrsövényt jelentette. Ezenkívül ismerték az orrkagylókat (msd. í.) és ,,az orr titkos kamráját'" (stj. t nl jnd), ami (Smith-f. pap.) „a középen van és egészen hátra terjed" (Grapow). A melléküregeket Grapow szerint nem ismerték, azonban tudtak a koponya (dnn. t) belvilágáról, ezt a ..koponya szekrényének" (hn n tp) nevezték és az agyburkokról (ntnt). Mivel a Smith-féle papyrus koponyatöréssel kapcsolatos leírásában az ajs-agy pulzál és az Ebers-féle papyrus pedig a nátha ellem varázsmondásában (90,16) tbn kifejezést használ az agy (?) megjelölésére, Grapow feltételezi, hogy a tbn alatt is az agy fogalmát értették; „wenn auch nur als weicher Inhalt des Kopfes, als'Mark', wie das Wort als Inhalt tierischer Körperteile neben Fett, Honig und anderen Ingradienzien von Salben sonst genannt wird."

56 Mérei Gy. és Nemeskéri J. már említett palaeopathologiai vizsgálatai során megállapítást nyert, hogy az agy kivétele alkalmával, a balzsamozáskor több ízben megnyílott a homlok, illetve az arcöböl, sőt 5 esetben az iköböl is. Ebből a tényből nem vonhatunk le olyan következtetéseket, mintha az ó-egyiptomi orvosok ismerték volna a melléküregek anatómiai helyzetét. Egészen valószínűtlen lenne ilyen irányú következtetés, mert az európai orvostudományban is aránylag későn került sor a melléküregek leírására (az arcöbölre vonatkozóan N. Highmore, 1613—1685). Teljesen elfogadjuk tehát Grapow palaeographiai vizsgálatokkal nyert megállapítását, hogy az orr melléküregei az eegyiptomi orvosok előtt ismeretlenek maradtak és az „orr titkos kamrája" kifejezés végeredményében az orr belvilágát jelenti. Annyit azonban tévedés nélkül kimondhatunk, hogy az agy eltávolításakor a bebalzsamozó

57 kampójával többször került olyan zárt üregbe, amelyet mindenütt csontos fal határolt. Annak eldöntését, hogy a bebalzsamozok egyáltalában észrevették-e ezt az üreget, és ha igen, úgy miként értelmezték, az orvosi és egyéb szövegekben járatos egyiptológusokra kell bíznunk. Az egyiptomi gyógyászat orvosszereinek (pchr. t) és gyógyító eljárásainak többsége empirias ismereteken alapult. A jelen-