Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)
leg is használatos gyógyszerek közül náluk már szerepelt (hashajtóként, Ebers-f. pap. 8,12—16) a ricinus, a káimus-gyökér, a strychnin, a Juniperus-félék, a Hyoscyamus niger, az üröm és a Scilla maritima. Féregűzőként rendelték a gránátalma magvakat. Bódítóként a mandragórát és a mákfőzetet. Receptúrájukban számos ásványi anyag is szerepelt, mint pl. az antimon és a rézgálic. Az ősibb „zöld szemkenőcs" malachitot, a középső birodalomból származó „fekete szemkenőcs" pedig antimont tartalmazott. Nem tudtak az ólom mérgező hatásáról, ezért ez, mint alkatrész állandóan szerepelt szemfestékeikben. Nagy bőségben készítettek kozmetikai szereket, alapanyagként a ricinust (dgm?) is felhasználták (Ebers-f. pap, 27,11—14). A gyógyító kenőcsök alapanyagjaként többször zsírt vagy viaszt (mnh) használtak. Gyógyszereik egy részét Puntból, Babylóniából, Szíriából, Arábiából és Phoinikiából importálták. Nem könnyű a gyógyszerekkel foglalkozó egyiptomi szövegek megértése sem, mert egyrészt babylóniai elnevezések fordulnak elő, másrészt olyan mágikus jellegű nevek, mint „Thoth tolla" vagy a „keselyű vére", az utóbbi pl. az absynthot jelentette. Az orvostörténelem számára is nagy jelentőségű H. Deines és W. Westendorf az egyiptomi gyógyszer-elnevezéseket elemző, nagy fáradtságot igénylő munkássága. Az egyiptomiak kémiai ismeretei jótékonyan befolyásolták gyógyászatukat. Egyébként a kémia kifejezés is egyiptomi, mert ők „fekete országnak" (ta kmt) nevezték hazájukat, szemben a veres színű sivataggal (ta desert) és ez képezi a kémia szó tövét. Jenny szerint a görög pharmakon elnevezés is Egyiptomból ered. mint „ph-ar-maki" (biztonságot kölcsönző 58 ) jelzője Thoth istennek. A nátrium, nátron szavak az egyiptomi nírj-szódakeverékből származnak. Már az Ebers-féle papyrus gyógyszerkészítési útmutatásaiból is megállapítható, hogy az egyiptomiak igen pontosan írták le mind a gyógyszerek elkészítési módját, mind a felhasználandó adagokat. Rendszerint relatív mennyiségeket adtak meg, de Jenny megállapítása azt bizonyítja, hogy igen pontos méréseket is végezhettek, mert a
