Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

ropológiai szempontból tanulmányozta a bulaq-i múzeum királymúmiáit. Amíg Breasted palaeographiai módszerekkel nyújtott segítséget a gyógyászati ismeretek tanulmányozásához, addig Moodie palaeopathologiai vizsgálatok eredményeiről adott áttekintést. Újabban L. Buchheim tanulmányozta az óegyiptomiak érelmeszesedésének kérdését. A palaeopathologiai módszerek megbízható módon adnak képet a korabeli megbetegedésekről, sőt esetleg egyes műtéti beavatkozásokról is. így pl. Shattock

37 szövettani vizsgálatai, jól értékelhető eredményekre vezettek. Netolitzky a nega-edder-i temető halottainak gyomor-bélrendszeréből táplálék- és gyógyszermaradványokat mutatott ki, amelyek a vizsgált egyének táplálkozásáról és a náluk alkalmazott gyógyszerekről nyújtanak pontos felvilágosítást. A palaeopathologiai vizsgálatok azonban orvostörténelmi szempontból akkor válnak teljesértékűvé, ha azokat a korabeli szövegek tanulmányozásával kötjük össze. Ilyen módon, s csakis így, ismerhető meg a vizsgálat tárgyává tett korszak orvosainak tényleges tudása. Ilyen tekintetben Grapow, vagy Lefebvre munkássága alapvető jelentőségű. Ezáltal ugyanis a valóságnak megfelelő képet alkothatunk arról, hogy az ó-egyiptomiak miként magyarázták a fennálló elváltozásokat, egyáltalában tudtak-e azokról és ha igen, akkor milyen fogalmat alkottak lényegükről. Az a körülmény, hogy valamelyik betegség kimutatható, legfeljebb a betegségek kora és elterjedése szempontjából értékelhető, de nem bizonyítéka annak, hogy ismerték kórlényegét. Nyilvánvaló, hogy sokkal régebben fordul elő appendicitis, mint amióta azt diagnosztizálják. Ezért semmiképpen nem tarthatjuk jogosultnak Ebbeli túlmerész következtetéseit, aki az ó-egyiptomi betegségmeghatározásokat olyan fogalmakkal helyettesíti, mint pl. Bilharzia, herpes tonsurans, pterygium, skorbut, asthma, vagy gonorrhoea. Egészen világos, hogy ezek a betegségek — legalább is feltehetően — az ó-egyiptomiakban is előfordultak, biztosan felismerték az egyes tüneteket, de a pathognom tünetek jelentőségéről először csak Galenos műveiben olvashatunk. Ezek a tünetek