Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

a szokást, ami azután a Ptolemaidák idején terjedt el általánosan. Ezzel szemben a görögök teremtik meg Egyiptomban az alexandriai iskolát, amely szilárd természettudományos szemléletet valósít meg (Erasistratos, Herophilos). Ez az iskola azonban ízig-vérig görög, s már ezért sem tartozik tanulmányunk tárgyköréhez. Bármennyire is vonzó Sigerist felfogása, mégis úgy érezzük, az előbb tárgyalt gondolatmenet alapján, hogy az empíria gyógyászati primatását elfogadó nézetünk megváltoztatása nem lenne kellően indokolt. Sigerist jogosan elért tekintélye azonban egymagában is indok arra, hogy behatóbban tanulmányozzuk az egyiptomi gyógyászatban a rationális empíria és a mágia szerepét, valamint azoknak egymásra gyakorolt hatását. II. Az ó-egyiptomi gyógyászat tanulmányozására a következő kútforrások állanak rendelkezésünkre: a) az ún. orvosi papyrusok, b) a nem orvosi papyrusok, c) a „Halottak Könyve", d) faliképek, reliefek, szobrok, e) a templomi-, pyramis- és sírkamra felíratok, f) sírleletek, g) palaeopathológiai vizsgálatok eredményei. h) ó-görög szerzők művei, j) a görög—római korszak görögnyelvű orvosi papyrusai, h) a fennmaradt orvosi műszerek. a) Az orvosi papyrusok: mostanáig összesen nyolc orvosi szöveget találtak meg. Ezeket a papyrusokat ezelőtt önálló orvosi műveknek tekintették, ma azonban már tisztázott, hogy másolatok, mintegy a gyakorló orvos igényeinek összeállított szöveg, amit az is bizonyít, hogy egyrészük — mint pl. az Ebers-f..