Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)
ami éppenolyan primitív szertartás volt, mint pl. a polinéziaiak varázslata, de végül is fejlett liturgiában fejeződött be, amire példát a babilóniai Maqlu és Sarpu gyűjteményekből idézhetünk. A mágikus gyógyászat későbbi szakaszaiban már az istenek közvetlen segítségéért folyamodtak. Ekkor szerepel az „isteni titkos név", amely a beavatottnak teljes isteni hatalmat kölcsönözne. A daemontűző pap (fehér, vagy papi mágia), mint az istenség követe lép fel, vagy az istenséggel azonosítja magát. Mind. az egyiptomi, mind a babylóniai ceremoniálékban bőven találhatunk erre vonatkozó példát. A kései mágiában már művészeti szépséggel megírt bűnbánati zsoltárokat mondanak, amelyekben a beteg vétkeiért vezekel és mint a büntető ítélet felfüggesztését, kéri gyógyulását (pl. a babilóniai Ersekumaiy-. vagy pedig a ráolvasás emelkedik az imádságig (pl. Ebers-f. papyrus 1, 12). 13 A mágia fejlődéséről alkotott elképzelésünk, az ősi módon élő törzsek életéből vett analógiák, az archaikus leletek, valamint a palaeopathológiai vizsgálatok eredményei azt bizonyítják, hogy a gyógyászatban a primitív empirias szakasz időben megelőzte a mágiát. Erre vonatkozó további bizonyítékot az emberiség egyetemes történetében találunk. A régészet adatai szerint ugyanis a középső palaeolithikumnál régebbi leletekben nincsen nyoma a természetfeletti képzetnek, gyógyászati emlékeink viszont ennél lényegesen ősibbek. Az ősi tapasztalatok nem járhattak nagyobb gyógyító effektussal. Korányi Sándor szép gondolatát kölcsönözzük, 14 hogy eredménytelen kezelés esetén a beteg minden lehetőséget megragad gyógyulásának érdekében, még akkor is, ha az már eleve valószínűtlennek, vagy mesterkéltnek látszik. Nem vitás előttünk, hogy mind a thaumaturgia, mind a mágikus gyógyászat gondolatát a teljes therapeutikus tehetetlenség érzése sugallta. Valószínűtlennek látszik, hogy az ősi népek a mágiával kezdték meg gyógyászatukat. Sokkal inkább feltehető, hogy eredménytelen gyógyítási törekvésük vezetett a mágiára. A modern orvostörténelem egyik legkiválóbb kutatója, a nemrég elhunyt Sigerist. kitűnő könyvében úgy nyilatkozik, 1 "' hogy
