Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

eskü bűnét elkövető személy (Denksteine etc. D.). A túlvilági ítélet az új-birodalom tói kezdve csak formális, hiszen a halott Osirisszé lényegül át. A babyloniaiak nem hittek — legalábbis az egyiptomi értelmezés szerint — túlvilági életben. Az alvilág náluk valami nehezen definiálható, sötét és borzalmas hely, „ahonnan nincsen visszatérés" (V. ö.: Istár pokoljárása.) A földi életben érdemel a jámbor jutalmat, a bűnös pedig súlyos ítéletet. Csakhogy ilyen igazság ritkán tapasztalható. Ezért most már a betegségben nem a gonosz szellemek ártó szándékát, de nem is az istenek szeszélyes játékát, hanem a vétkek büntetését látták. Az istenség elfordul a bűnöstől, akit a daemonok azáltal hatalmukba kerítenek (babylóniai felfogás). Zarathustra vallásában már teljesen elhatárolódik a jó és a gonosz personifikált isteni fogalma, ebben a tökéletes dualizmusban a gonosz princípiuma, A.hriman

11 rendelkezik a betegségek előidézésének hatalmával. Ujabb szempont található a — kétségtelenül posíexiliumi eredetű — Jób-legenda biblikus tudósításában, ahol az ördög az isteni udvartartásnak még csak jelentéktelen novellisztikus alakja és a betegség, mint a jámbor megpróbáltatása szerepel. Ezzel szemben az egyiptomi vallásban a gonoszt megszemélyesítő Seth nem szerepel mint betegséget okozó isten, sőt Horus-szal vívott harcában maga is súlyosan megsérül (Plutarch os: De Isidé et Osiride). így fejlődött ki a betegség supranaturalistikus magyarázata és evvel együtt a gyógyászat mágikus szakasza. Igaza van tehát Frazernak, hogy a mágia a természetet helytelenül értelmező, de magyarázatot kereső világkép. Az orvostörténészek egyrésze a mágikus gyógyítást teljesen egységes epoche-nak tekinti. Ez a megállapítás a történelmi fejlődés szempontjából helytálló, de egyébként teljesen téves. A mágikus gyógyászat nem egyszerre, hanem egymással összefüggő szakaszokban keletkezett, amelyek — a földrajzi és időbeli különbözőségétől függetlenül az egyes kultúrák történelmében jellegzetes módon felismerhetők. Az első időszakban a gyógyító varázslat csak a daemont kiűző ráolvasásból állott, 12* 179