Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

az istenekkel való rokonság adja meg szerintük a gyógyításhoz szükséges különleges hatalmat, ami főként a gyógyítás mágikus szakaszában jut érvényre. Teljesen igazat kell adnunk Magyary-Kossának,

10 aki a királyok kézrátevéssel történő gyógyítási szertartását ezekre a primitív mágikus cselekményekre vezeti vissza. Az ősi kultúrákban általában egyszerűbb világképet találunk. Az ősi időkben ugyanis eleinte csupán a gyakorlatilag „hasznos" és „káros" fogalma különült el. A „jó szellemeket" megnyerni, a „károsokat" közömbösíteni igyekeztek. Ehhez azonban már később bonyolult szertartások váltak szükségessé, a járatlan nem vállalkozhatott arra, hogy eligazodjék a különböző szellemek hierarchiájában. Ez már a varázsló, a sámán feladatává vált. A továbbiakban abstrahálódott a mérték, morálisan is mind élesebben különült el a jó és a gonosz meghatározása. A gonosz, mint princípium, a daemonokkal került kapcsolatba, az ősi kultúrákban még personifikálatlanul, de azok természetéből fakadó tulajdonságként. A betegség szenvedéssel jár és gyakran halálhoz vezet, ezért a daemonok jellegzetességévé válik. Ha pedig a betegség a daemonok műve, akkor ellene a daemonok elűzésével (fehér mágia) lehetne védekezni, így jut a sámán gyógyító szerephez. Viszont, ha a gonosz betegséget okozhat, akkor annak felidézésével (fekete mágia, boszorkánykodás) nyilvánvalóan kár hozható létre. A betegség magyarázata újabb vonással bővül és ez a személyes bosszú, az ártó szándék. Az istenek hatalma nagyobb, mint a daemonoké. Ha ez így van, akkor az istenek rendelkeznének a betegségekkel (egyiptomi felfogás), ezt sokszor minden ok nélkül zúdítják az emberre, pusztán azért, hogy megmutassák erejüket. Az egyiptomiak szerint Osiris és negyvenkét állatfejű bírótársa a „Kél Igazság Csarnoká"-ban megítéli a földi tetteket, általában tehát morálisan feleslegessé válik, hogy betegséggel büntessenek az istenek. Grapow azonban emlékeztet arra, hogy Erman szövegei (Denksteine etc. A. és C.) szerint az istenek betegséggel sújtották a bűnöst, sőt Ptah akaratából megvakult a hamis