Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

gattak az álló munkákra, mint a könyvnyomtató sajtók mellett a betűszedők, többire térdeikben meggörbülnek és fájosulnak, szarok ikrája és lábok feje dagadoz, gyakorta ki is sebesül." (Mátyus, id. mű VI. 260. 1.) A hosszas térdenállás következtében pedig vérkeringési zavarok jönnek létre. Meggondolkoztató s ugyanakkor a hazai társadalmi viszonyokra jellemző, hogy Mátyus, aki olyan részletesen ecseteli a városrendészet kérdéseit, a munkaártalmakról és azok kiküszöböléséről szólva aránylag milyen szűkszavú. Kéri az élelmiszerhamisítók megbüntetését, leírja a mérgezéseknél nyújtandó elsősegély módozatait; felvilágosító hitével magához a parasztsághoz fordul és azt kéri tőle, hogy gyermekeit jobban kímélje és ne fogja olyan hamar munkára. A falusi gyermek munkára való korai felhasználását kizárólag a tudatlanságnak tudja be és nem látja, hogy az a jobbágyság társadalmi helyzetéből fakad. Az egészségre káros ipari anyagokkal dolgozóknak — mint láttuk —-, külön negyedbe való elkülönítését követeli. A bányászok ólom>mérgezésének megelőzésére — kora más szerzőivel együtt (pl. RátzS.) —ajánlja a szalonna és vaj bőséges fogyasztását. A nagy, 3000 oldalas műben a munkaegészségtan kérdéseiről végeredményben tehát igen kevés említés történik. Ha elgondoljuk, hogy Ramazzini, akit Mátyus ismer és idéz, már a század elején több mint 46 sajátos ipari megbetegedést írt le, akkor mindaz, amit Mátyus ebben a vonatkozásban megemlít, szegényesnek tűnhetik. De emlékezetbe kell idéznünk a hazai társadalmi fejlődés sajátosságait és a nyugati kapitalizmus fejlődésétől való eltérő vonásait. S ezt Mátyus műve értékelésekor sem szabad szem elől tévesztenünk. Az erdélyi társadalomra súlyos teherként nehezedett az osztrák protekcionizmus, a hűbéri elmaradottság. Csak a „Generale Normativum"-mal jelentkezik az a követelmény, hogy minden vármegye és város élére képzett orvos kerüljön. S ma már azt is tudjuk, hogy még milyen hosszú időre volt szükség ahhoz, hogy ez a rendelkezés meg is valósulhasson. A XVIII. század második feléig nem volt hazai orvosi egyetem. Kevés volt az or-