Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

vos, hiányoztak a hazai anyanyelvű orvosi szakkönyvek is. (L. Bologa V.: Adalékok az RNK orvostudományának történetéhez. Orvosi Kiadó, 1905.) Rátz Sámuel hasonló kezdeményezését az osztrák kormányzat erősen gáncsolta. Tissot és Hufeland, amikor az élet meghosszabbításának tudományáról írtak, megengedhették maguknak, hogy kizárólag csak a tárgyra vonatkozó ismereteket közöljék. De a Marosvásárhelyen magányosan élő Mátyus István — s mikor azt állítjuk róla, hogy magányos, nem feledkezünk meg arról, hogy a iNyelvmívelő Társaságnak tagja volt —, amikor az egészség megtartásának tudományáról írt, ugyanakkor kémiai, pedagógiai, testnevelési és más természetű ismereteket is kellett, hogy közöljön, ha közérthető akart lenni, ha nem akart szemet hunyni a kiáltó visszamaradottság fölött. Ö maga is azon kesereg: „Nincsenek még nékünk mint más könyvekkel eltölt tudós Nemzeteknek magunk nyelvén olyas könyveink, amelyekre való utasítás által munkánkat rövidíthetnők, hanem amikről írunk, egészen le kell írnunk, amelyek azoknak a dolgoknak teljes értelmére tartoznak. Mely szerint akármint igyekezzünk is, kicsinyben — vagy amint szokták mondani: egy dió hajba — munkánkat nem szoríthatjuk." (Mátyus, id. mű V. Előszó.) Hat kötetes nagy munkájában az igazi tudós szerénységével mindenekelőtt arra törekedett, hogy a kora tudománya által elért ismereteket közölje honfitársaival, s a maga véleményével a háttérbe vonult. Arról a tervéről is, melyet könyve bevezetőjében említ, hogy közli, felsorolja mi is művében saját véleménye s mi az átvett, később lemondott. S a halál végül is megakadályozta, hogy a minduntalan elhalasztott feladatot meg is valósíthassa. S amit ő akkor nem tett meg, lényegesen kevesebb hitelességgel, nekünk, műve olvasóinak kell elvégeznünk. Nagy munkájának bevallott célja az egészéges élet szabályainak megismertetése volt. Azt remélte, hogy a felvilágosító munka eredményeként a bajok legnagyobb része orvosolható. „Oh mint akarnám — írja műve bevezetőjében —, ha e Hazá-