Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

„a lakosok a maguk kút jakiak környékét annyira f eltol tsék, hogy kívülről a víz a kútba ne folyhasson, a cselédek a szapullott és szappanozott ruhákat és konyhaedényéket a kúthoz közel ne mossák és a leveket távol messze öntsék ki... A körül gyűlt vizeket haladék nélkül másfelé eleresszék stb." (Mátyus, id. mű V. 9'9. 1.) Általában a mezőn elhelyezett kutak jobbak a faluban levőknél, mert „itt az aer is, a föld is tisztább... A kővel kirakott kutak is jobbak a fagárgyák közé foglaltattaknál". (Mátyus, id. mű V. 102. 1.) Mindezeket a tanácsokat nagyvonalakban ma is helytállóknak tarthatjuk. Tanácsainak mérlegelésénél azonban azt sem szabad szem elől vesztenünk, hogy megírásuk idején a legtöbb erdélyi városban szüretien folyóvizet ittak, vagy ásott vedres közkutakból merték az ivóvizet. (Gortvay, id. mű 37. 1.) A lakások egészségügyére is kitérve azt hiszi — tévesen —, hogy az újonnan vakolt, kimeszelt falú házakban széndioxid (aerus fixus) képződik és mérgezések lépnek fel. Abban viszont igaza van, hogy „Az olyan házak is, melyeknek falai a vizet magosán felszívják és télben-nyárban nedvesek, annyival is inkább az alatt való vizes pincék ... sőt a felettek levő házak is" (Mátyus, id. mű I. 231. 1.) az egészségre igen károsak. Ha Mátyus művében nem is találunk utalást a kialakuló erdélyi proletariátus élet- és lakásviszonyaira, azért azt megjegyzi, hogy „A tisztátalan szennyes mocskos házakban és házi portékák között is a lakosok színtelenek, betegesek, sokszor elevenen rothadni kezdenek." (Mátyus id. mû I. 248. 1.) Igen egészségtelennek tartja azokat az életviszonyokat is, amikor szűk helyen sokan laknak együtt. Megemlíti példának, hogy egy 18 lábnyi börtönben 146 embert zártak egybe egy éjszakára, reggelre csak 23-an maradtak életben közülük." S továbbá: „veszedelmesnek kell lenni az aernek az olyan ispotályokban és tömlöcökben, ahol annyi sokféle, csaknem elevenen elsenyvedő betegek, szennyes, mocskos emberek a magok vizellő edényeikkel, árnyékszékeikkel együtt bezárva tartatnak ... Az ilyen ispotályokban annyin elvesznek, akik egyebütt bizonyosan meggyógyultak volna." (Mátyus id. mű I. 265. 1.) (Az sem kétséges azonban, hogy a Mátyus által felvetett okokon kívül az „ispo-