Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 10-11. (Budapest, 1958)

tályck" vonatkozásában számolnunk kell a belső fertőzések s a kezelés primitív voltából eredő tényezők szerepével is.) Lelkesen üdvözli Mátyus a temetkezés állami rendezését is. Elítéli és kikel a templomokban vagy a templomok körüli cintermekben való temetkezési szokás ellen. S annál inkább elítélendő az az „oktalan, és minden tisztességes politiával ellenkező dolog, midőn némelyek a magok halottjaikat, hogy azoknak felcifrázott koporsóit sok ideig másokkal szemléltethessék, minden földbe való temetés nélkül teszik bé a kriptákba, s annak is rostélyos ajtót csináltatnak." (Mátyus, id. mű I. 274. 1.) S ha még félreérthető egy pillanatig is, hogy szemrehányása kik felé irányul, maga siet eloszlatni a kételyeket: „Szégyenlik a tehetősebbek a szegényekkel holtok után is együtt lenni. Egyenesebb és bátorságosabb utat gondolván talán a templomból az égre, mint másunnan. Mind hiábavalóság!" (Mátyus, id. mű I. 279. 1.) Éppen ezért szükséges a temetkezés kérdésének országos, állami szabályozása. A templomokat „az eféle holttettemektől" maradéktalanul tisztítsák meg, „El kell.. . kivált a dögletes forró nyavalyában megholtakat minél hamarább, ha lehet 24 órák alatt, temetni... a városon kívül az evégre választott temetőkbe, jó mélyen, legalább 8—9 lábnyira beásott újabb, újabb sírokba." (Mátyus, id. mű I. 276. 1.) A fertőző és járványos betegségek elleni védekezés módjairól is megvan a maga kialakult nézete. Minden olyan tényezőt, mely a pestist tovább vihetne, kerülni kell, mert „a mostani szemesebb új Doktorokkal a valóságos pestist tiszta ragadós nyavalyának" tartja ő is. (Mátyus, id. mű I. 455. 1.) Járvány idején az elhalt emberek és állatok hulláit azonnal el kell temetni, az elhaltak tárgyaival, ruháival nem szabad járni, s azokat részben el kell égetni, részben „erősen megtisztítani"" szükséges. A karantén intézkedések szigorú betartása különösen fontos Erdélyben, ahol „a szomszéd Török birodalomban a rossz politia miatt soha ki nem aluvó pestistől szüntelen méltó félelemben vagyunk." (Mátyus, id. mű I. 287. 1.) A karantén „tagadhatatlan ..., hogy ... az utazó és kereskedő embereknek nagy rövidségekkel esik; helyben is az ebből származó occlu-