Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)

Passuth László: Descartes

hogy a vér a szívbe csak a két érrendszeren át juthasson be, s innen a két másikon távozhassék. A szívbe behatoló új vért sem tartja meg a szív, hanem az, mint a régi vér, megritkulva távozik, amely már előbb kiáramlott. Kizárólag ez a keringés okozza az érverést, valamint a szív dobbanását is. Ily módon tehát ez a dobbanás annyiszor ismétlődik meg, valahányszor új vérmennyiség kerül a szívbe. Ez a keringés az, amely megadja a vérnek a saját mozgását, ez teszi lehetővé, hogy gyorsan, szünet nélkül haladjon az összes artériákban és vénákban, így viszi el a test valamennyi részébe azt a hőt, amelyet a szívben vesz fel, s így ad a test részeinek táplálékot. 11. szakasz Hogyan mozognak az izmok? Az egyes testrészek mozgásának az az egyedüli oka, hogy egyes izomok összehúzódnak, ellentétpárjuk kinyúlik, mint ahogy ezt már korábban említettük. Az a jelenség pedig, hogy valamely izom jobban összehúzódik, mint ellentétpárja, abból ered, hogy az agyból több fluidum árad feléje, mint a másik izom felé. Nem mintha a fluidumok, amelyek közvetlenül az agyból érkeznek, önmagukban elégségesek lennének arra, hogy az említett izmokat mozgassák, ehelyett működésbe hozzák a többi fluidumot, amely már létezik a két izomban, hogy ezek az emanációk haladéktalanul ki tudjanak áramlani az egyik izomból és átmehessenek a másikba; így az az izom, ahonnan távoztak, hosszabb és lomhább lesz, míg az az izom, ahová behatolnak, a fluidumok révén azonnal megduzzad, összehúzódik és így maga után vonja azt a tagot, amely csatlakozik hozzá. Ezt könnyű megérteni, feltéve, hogy tisztában vagyunk azzal: igen kevés olyan testet mozgató fluidum van, amely állandóan érkezik az agyból valamennyi izom felé, ezzel szemben mindig bizonyos mennyiségű fluidum létezik bezárva a kérdéses izomba, mely igen gyorsan tud mozogni, sőt egyes esetekben csak ott keringenek a fluidumok, ahol be vannak zárva, éspedig abban az esetben, ha nem találnak kijáratot, ahol távozhatnának ; néha viszont átáramlanak az ellentétes izomba: valamennyi ilyen izomban ugyanis parányi nyüások vannak, melyeken keresztül az említett fluidumok átáramlása az egyik izomból a másikba végbemehet, s ezek a nyílások oly módon vannak elhelyezve, hogy amikor a fluidumok az agyból valamelyikük felé áramlanak, s amikor az egyik fluidum, amely adott izom felé tart, erőteljesebb, mint a másuk