Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)

Passuth László: Descartes

plasztikusabban formálódik ki. E mintegy kétszáz oldalas művét is Erzsébetnek ajánlotta ; a szenvedélyek rajzában, ahol erény és bűn hipotézisei oly változatos módon keverednek a vérkeringés s a descartesi fluidumok működésének tükrében — a bölcs életrajzát ismerők előtt feltűnik a szomorú, kissé kékharisnya királykisasszony képe. Descartes szerint a fizika célja, hogy az orvostudományokat szolgálja, míg a medicina bizonyos értelemben a bölcsesség egyik ágazata. A filozófia a maga egészében — írja — olyan fához hasonlít, melynek gyökere a metafizika, törzse a fizika, ágait az összes többi tudományok alkotják, de közülük három a legjelentősebb : az orvostudomány, a mechanika és az erkölcstan, ez alatt a legmagasabbrendű, legtökéletesebb morált értem, mely feltételezi az összes többi tudományok tökéletes ismeretét, s így legfelsőbb foka magának a Bölcsességnek." Mit jelentenek a szenvedélyek Descartes értelmezésében ? Mindenekelőtt tényeket, melyek a cartesianus módszer szerint kerülnek egyenként vizsgálat alá. Majd következnek azok a jelenségek, melyek önmagukban se nem jók, se nem rosszak, s így kikerülnek a hagyományos morál értékítélete alól s lényegében aszerint válnak jókká vagy rosszakká, ahogyan őket az ember felhasználja. Ha mai kifejezésekkel próbálnánk megvilágítani a Szenvedélyek descartesi tanának lényegét, úgy mondhatnánk, hogy a lélek és test között nem talál valamilyen abszolút, metafizikai konfliktust. Az emberi természet dualizmusa — egyszerű illúzió, az a skolasztikus tétel, hogy lényünknek van egy égi s egy földi, tehát romlott, esendő része — összeomlik a szenvedélyek cartesianus világában. A konfliktusok léteznek— de pszichológiai és fiziológiai síkon, ily módon is kell őket megoldani. Érdekes, hogy talán egyedül a szenvedélyek elméletében emelkedik ki Descartes, a cogito bölcs individuális tanából s érvényesít társadalmi szempontokat. Szakít azzal a skolasztikus elmélettel, hogy csak a kiváló szellemek, az erős lelkek képesek úrrá lenni szenvedélyeik felett. Épp ellenkezőleg — ezt írja — : ,,nincs oly gyenge lélek, mely ne lenne képes abszolút mértékben kormányozni szenvedélyeit."