Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)

Passuth László: Descartes

gálni: nemesi önkéntesként elszegődik a németalföldi helytartó francia segélycsapatába. Eletében állítólag összesen egyetlen aranytallérnyi zsoldot kapott, — ezt a ,,dublont" gondosan megőrizte s barátainak mutogatta élete során. Breda ostromában esett át a tűzkeresztségen Egyes források tudni vélik, hogy tüzértiszt volt. Elsősorban matematikával foglalkozik ; a véletlen összehozza a tábori élet forgatagában egy kitűnő holland orvossal és matematikussal, Isaac Beckmannal ; neki ajánlja a 22 éves Descartes első ismertebb művét, egy algebrai tanulmányt, majd Zenei Kompendiumát is. Következő esztendőben már korlátlanul hódol élete nagy szenvedélyének, az utazásnak : Amszterdamból Koppenhágába készül, innen Lengyelországon, Magyarországon s Csehországon keresztül Münchenbe. Frankfurtban császárkoronázáson vesz részt, majd a kezdődő harmincéves háború forgatagában még mindig mint Mars szolgája — Uhnba kerül. Itt számos matematikusra, orvosra, de misztikusokra is akad, kapcsolatba kerül a rózsakeresztesek titkos társaságával is. Szinte látomásszerű felismerése, hogy a matematikai módszert alkalmazni lehet más tudományokra is : ugyanis három álom hagy benne revelációszerűen mély nyomot. Az elsőben azt álmodja : megbénult s egy templomban ig}^cikszik menedéket keresni. A másodikban égi háborút él át s köröskörül szikratenger övezi. A harmadikban egy verseskönyvet nyit ki találomra s a felriadó megemlékezik az utolsó sorra : Quid vitae sectabor iter ? — vajon milyen életsorsot válasszak magamnak ? Omaga ezeket az álombeli illuminációkat saját sorsára nézve mindvégig döntő jelentőségűnek tekinti. Eletének vándorkorszaka folytatódik. Hadi vállalkozásokban vesz részt, vagy mint szenvedélyes utazó járja Európa nyugtalan országait. A harmincéves háborúban ott harcol a Téli Király, Pfalzi Frigyes seregében, akinek lánya, Erzsébet, élete későbbi szakaszában különös jelentőségre tesz szert. Fogadalma s családi ügyei Itáliába szólítják. 1024-ben a francia követ oldalán ott áll a dogé hajójában. Velence nagy ünnepén, amikor a dogé eljegyzi a tengert. Az ünnepi motettákat a gályán ezen a napon Claudio Montéverdi vezényli.