Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)

Prof. Melly József: Fodor József és Markusovszky Lajos

sorozatát. Trefort halálával szűnt meg az a megértő politikai támogatás, amely a két nagy szakember tevékenysége számára az államhatalom segítségét addig folyamatosan biztosította, és bizony ettől az időponttól kezdve, ha munkásságuk elszánt akarata nem is halványodott el, azonban terveik megvalósításában már nem számolhattak többé az addig élvezett elismertséggel. Bizonyosan fájdalmasan állapították meg ezt ők maguk is. Markusovszky azonban vigasztalást találhatott abban, hogy a budapesti és kolozsvári egyetemek, valamint a műegyetem nevelő és kutatómunkája elérte az európai színvonalat, Fodor pedig már abban a pillanatban tudományos munkássága révén nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is szinte abszolút tekintélyt tudott magának biztosítani. Markusovszky Lajos a magyar kultúrának sohasem lankadó lelkes építője lassan kénytelen volt ráeszmélni arra, hogy fényes pályájának alkonyához érkezett. Lassan elhaltak a régi barátai, Balassa János, Semmelweis Ignácz Fülöp, Hirschler Ágoston, id. Bókay János, Lumniczer Sándor, Lenhossék József, Jendrassik Jenő, Wagner János és aránylag nagyon fiatalon egyik leghűségesebb, legszorgalmasabb munkatársa, Balogh Kálmán. Számolnia kellett azzal is, hogy már nincsenek az élők sorában azok a nagy államférfiak, akiknek bizalma őt a kultuszminisztériumban előbb az orvosi ügyek, majd az egyetemi ügyek vezetőjévé tették, és sajnálattal kellett látnia azt is, hogy Eötvös Józsefet és Trefort Ágostont a kultuszminiszteri székben nem követték hozzájuk hasonlóan nagyvonalú és nagy koncepciójú államférfiak. A Marschal-vacsorák régi társaságából sokan kihullottak, de ha a vacsorázó társaság megifjodott és az oda bejutott új tagok szorosan igyekeztek Markusovszkyhoz hozzásimulni, mégis éreznie kellett a régi munkatársak hiányát. Egészsége is lassan megromlott, amivel ugyancsak számotvetve, 1892-ben kénytelen volt nyugalomba vonulni. A nyugalom számára nem terjedt hosszú időre, hiszen alig egy esztendő múlva, 1893 tavaszán Abbáziában üdülés közben őt is elérte a halál. Közvetlen halála előtt is megható melegséggel beszélt orvosának. Korányi Frigyesnek Fodor Józsefről, akit közegészségügyi elképzelései hivatott letéteményesének tekintett.