Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)

Prof. Melly József: Fodor József és Markusovszky Lajos

ket nemcsak itthon az országban, hanem külországi utazásai alkalmával is. Ifjúsága Rozsnyón és Késmárkon tellett az iskolákban, míg végre 1884-ben, 18 éves korában beiratkozott a pesti egyetemre. Mindig szorgalmas tanuló volt s az egyetemen kora ifjúságában meg tudta nyerni az akkori orvosi tekintélynek, Stáhly Ignácnak szeretetét és támogatását. Egyetemi pályája azonban nem volt zökkenésmentes. Csak nagy küzdelmek árán tudta megszerezni orvosi diplomáját, mert apja meghalt és csak a Eestetich családin! 1 évekig tartott nevelősködés után tudta megszerezni azokat az anyagi eszközöket, amelyekkel tanulmányait be tudta fejezni. Markusovszky Lajosról csak öregkori képei maradtak ránk s ezekről hófehér hajú, messze és mélybenéző szemű, nagy rendszeretetet mutató megjelenésű személyiség néz reánk. Azok, akik ismerték és leírták, azt mondották róla, hogy magas, vállas alak v( Jt, nyílt határozott tekintetű, aki csodálatos akaraterővel tudta életsorsa idején gyakorta előfordult fizikai kellemetlenségeit leküzdeni. Egykorú írásos visszaemlékezések szerint rendkívül művelt ember volt, aki Kant műveit éppen olyan jól ismerte, mint Rokitansky tudományos közléseit. Egyetemi tanulmányai — a nevelői foglalkozása által megszakítva — tíz esztendeig tartottak és csak 1844-ben fejeződtek be, amikor is „Az orvos, mint nevelő" címmel írott disszertációja alapján a doktori kvalifikációt megszerezte. Már ebben a közleményében — lehet, hogy a Eestetich családnál töltött idejére emlékezve — határozottan leszögezte, hogy nem elég a gyógyítás mesterségét űzni, hanem nevelni kell a betegeket és az egészségeseket egyaránt. A pesti egyetemen, ahol tanulmányait végezte, abban az időben a második Ratio Educationis (1806) szelleme uralkodott, ami azt jelentette, hogy az előadások a kormányhatóság által előírt könyvek nyomán folytak, vita a tanultak felett nem volt lehetséges és az a szellem adott patinát az orvosképzésnek, amely még II. József korából származott, hogy az országnak nem tudósokra, hanem csak derék és erkölcsös polgárokra van szüksége. Az összes tanszékek a Hatvani és Újvilág utcák sarkán állott egykori jezsuita kolostorba voltak beszorítva és az orsvosképzés nem volt más, mint