Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)
Dr. Antal József: Felletár Emil, a magyar törvényszéki kémia megteremtőjének élete és munkássága
zések során felbukkanó újabb tényekkel szemben állást foglalni, és így nem volt csodálható, ha ilyen helyeken az egyetemek, főiskolák vagy egyéb intézmények mellett neves toxikológiai kémiai központok alakultak ki. Az itt működő tudósok (Dragendorff, Kobert, Ottó Gyula és Róbert, Sonnenschein, Classen, Hasselt, Roussin, Taylor stb.) munkássága nyomán a törvényszéki kémia fejlődése jelentősen meggyorsult. Hazánkban ilyen központ nem volt, az egymástól elszigetelten működő szakértők elemzései csak ritkán kerültek nyilvánosságra, így az egyes vizsgálatok nyomán szerzett tapasztalatok egyesek birtokában maradtak. Egyedül az egyetem vegytani intézete, mint felülvéleményező hatóság, volt abban a kedvező helyzetben, hogy az egész ország területén — természetesen csak a megfellebbezett — véleményeket áttanulmányozhatta, felülbírálhatta, illetőleg a szükséges ellenőrző vizsgálatot elvégezthette. Az itt gyűjtött tapasztalatok alapján alakult ki tehát Felletár meggyőződése, hogy az egyetemnek ezen központi kedvező helyzetét a köz számára hasznosítani kell. Ezt egyrészt törvényszéki vegytani előadásaival találta megoldhatónak, másrészt azon buzgólkodásával, hogy állandóan közölt törvényszéki vegyészeti és orvosrendőri vonatkozású közleményeket az akkori szaklapokban, elsősorban a Gyógyászatban és a Gyógyszerészi Hetilap-ban. Ennek érdekében 1863-ban, mint szerkesztő tulajdonos megindította a Vegyészet és Gyógyszerészet c. hetilapot, melyet elsősorban a hazai törvényszéki vegyészet szócsövének szánt. Ebben jelent meg az a közleménysorozata, melyben összefoglalja mindazon tudnivalókat, melyek törvényszéki vegyvizsgálatok sikeres teljesítése érdekében szükségesek. E közlemény sorozata mintegy vázlatát képezi későbbi híres, még ma sem elavult, a törvényszéki kémia elemeit tartalmazó könyvének. Sajnos a Vegyészet és Gyógyszerészet nem sokáig tölthette be a szerkesztő által szándékolt célját. Mindössze 16 füzet jelent meg belőle. Előfizető hiányában Felletár kénytelen volt a lap megjelentetését beszüntetni. Ezzel együtt megszűnt annak a lehetősége, hogy ő maga, de természetesen mások is, törvényszéki vegyészeti tapasztalataikat nagy részletességgel, oktatási célból a nyilvánosság számára megjelentethessék.
