Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 8-9. (Budapest, 1958)
Dr. Antal József: Felletár Emil, a magyar törvényszéki kémia megteremtőjének élete és munkássága
magántanárság csak a gyógyszerészre nézve leend kiválóan hasznos, míg az orvos csak mind mellékes tudományt értéklendi, mert nem hisszük, hogy a tanszék létesítésével az állam az utóbbiakat kötelezné ilyen vizsgálatra, s minket azoktól felmentsen. Vegytant csak vegyész taníthat, az orvosnak pedig tudtunkkal nincs annyi alkalma és ideje, egyéb tanulmányainak halmaza miatt, hogy magát vegyészszé képezhesse". Felletár 1862-ben két közleményben fejtette ki 23 , hogy a törvényszéki vegytan tulajdonképpen mérgek felkeresésére alkalmazott elemző vegytan és mint ilyen a bölcsészeti karra tartozik. Ezt elismeri az orvosi kar is, mikor ,,a hozzá fellebbezett vegykémleti művelettel felülvéleményezését, dacára annak, hogy tisztán orvostudorokból áll, mindég a bölcsészeti kar vegytan tanárjára bízza". 24 Rámutatott arra is, hogy ezt a nagyfontosságú szakot az államorvostan ezen nevezetes részét, mióta az egyetem fennáll, az orvosi karon senki nem tanította és az orvosnövendékek ezt a tant csak az általános vegytannal összefüggésben hallgathatták. A vita elmérgesedéséhez nagy mértékben hozzájárult az a körülmény, hogy Felletár a Gyógyászat c. lap megindulása óta e lap munkatársa volt. Ismeretes, hogy a Gyógyászat ellenlábasa volt a hivatalos orvosi közvéleményt képviselő Orvosi Hetilapnak, és abból a kíméletlen, személyeskedő harcmodorból, mit a két orvosi folyóirat folytatott, feltehető, hogj^ a támadás Felletár személyén át tulajdonképpen a Gyógyászatnak szólt. E támadás azonban szerencsére nem szegte Felletár kedvét. Most már mint a törvényszéki és a rendőrségi vegytan magántanára folytatta fáradozását a magyar tudományos törvényszéki vegyészet megalkotásáért. Nem kevesebbet akart elérni, mint azt, hogy alkalmi szakértők helyett, külön erre a célra kiképzett törvényszéki vegyészszakértők működjenek a bíróságok mellett. E tekintetben Felletár előtt a külföldi nagy városok példája lebegett, hol a törvényszéki vegyvizsgálatokat már ebben az időben is, külön erre a célra alkalmazott vegyészek és gyógyszerészek végezték. Természetesen ilyen helyen alkalmazott vegyészeknek éppen központi helyzetüknél fogva, bővebben volt alkalmuk toxikológiai vizsgálatokat eszközölni, ellenőrző kísérleteket folytatni, az elem-
