Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Prof. MORELLI GUSZTÁV: Árkövy József 1851—1922

technikai rész az I.' emelet két kis szobájába került. Mindezt már 1890-ben, amikor a fogászati klinika megalakult, csak ideiglenes megoldásnak tekintették, de az azóta eltelt évek egyre sürgetőbbé tették egy megfelelő, a klinika céljára épült, hajlék felépítését, 1900-ban végre oda fejlődtek a dolgok, hogy egyrészt a nagy klinikák felépülése után sor kerülhetett a kisebb szakokra is, másrészt a megnagyobbodott klinikák gazdasági hivatalának is szüksége volt a gazdasági épületben a fogászat által elfoglalt helyiségekre és így megindult a fogászati klinika épületének tervezése. Sok vajúdás után a Pál utca és Mária utca sarkán levő fatelep telkét vette meg az állam a fogászati klinika részére. Közbevetőleg visszaemlékezem Árkövyhez való személyes kapcsolataimra. 1900-ban mint negyedéves medikus találkoztam vele először, mikor a fogászati műtéttan hallgatói közé iratkoztam. A heti 2 óra leginkább elméleti előadásból állott és ezért aránylag kevesen hallgattuk. Egyetlen egyszer láttam foghúzást, azt sem a tanár végezte, hanem tanársegédje, Szabó, aki érzéstelenítés nélkül a tanteremben egy pillanat alatt távolított el egy jobb felső szemfogat. A nőbeteg nagyot sikoltott és utána elájult. A foghúzásokat egyébként egy kettősen párnázott kis szobában végezték, ide azonban nem mehettünk. A foghúzás után a betegek a folyosón öblögették szájukat egy pléh vályúba, és sokszor az egész lépcső is tele volt véres köpésekkel. 1903-ban fogászati kurzusra jártam és a konzerváló terem egy piros bársonnyal bevont kurblis székén dolgoztam, utcai ruhámban, saját eszközeimmel. A professzor mindennap este végignézte a kurzisták munkáját, akiket Madzsar és Salamon tanítottak. Nekem egyetlen egyszer kifogásolta az amalgámtömésem lágyságát. Ö fekete bársony kabátban volt és a cipője sarkán a lovastisztek szokása szerint, gombban végződő kis sarkantyút viselt. Ugyanez év nyarán a nála szokásos meghívásban volt részem a klinika doktoraival együtt egész napra Tahin levő, nagyszabású villájába. Itt grandsegneuri módon fogadott és vendégelt meg és neje, Hodoly Katalin és Richard fia társaságában töltöttük a napot. Ez kedves, velem kb. egykorú fiatalember volt, aki már akkor egy tudományos közgazdasági könyvet is írt. Későbben zavaros életkörülmények között külföldön halt meg. A ház asszonya, akit mindenki nagy tisztelettel vett körül, házasságában nem volt bol-