Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)
Prof. MORELLI GUSZTÁV: Árkövy József 1851—1922
irodalmi munkája szolgált, amit nemcsak a magyar, hanem a külföldi irodalomban megjelent közleményekkel is dokumentált, így elsősorban az Öster. Ung. Vierteljahrschrift, amelynek szerkesztésében is része volt, hozta az ő és tanítványai cikkeit, könyvbírálatait. A klinika lassan fejlődött. Az orvostanhallgatók heti 3 órában tanulhatták a fogak részletes kór- és gyógytanát, 2 órában a fogászati műtéttant. Az előadások anyagát a klinika ambulanciája és gyűjtemény tára szolgáltatta különböző táblázatokkal az összehasonlító fogbonctan, fejlődéstan és odontográfia köréből. Erre szolgált számos gipszminta és a koponyagyűjtemény. Ide tartozott a könyvtár, amely egyre gyarapodott és 1903-ban, Iszlay halálával ennek könyvtárát is megvette az állam. 1900-ban a klinika Párizsban szerepelt 52 festett gipszmintával, amelyek Árkövy diagnosztikájának alapján feltüntetik a fogbél-, a gyökérhártya és az állcsontbántalmak kórbonctani, részben körszövettani képét. Az egész gyűjteményt egy berlini tanszergyár papiermaché-ban reprodukálta és ezt számos fogászati intézet megvásárolta, ami a magyar stomatológia hírnevét öregbítette. Egy másik sorozat, 24 gipsz a cavitasalakítás módját teszi könnyen érthetővé. A harmadik sorozat 7 táblán 350 természetes fogon az összes addig ismeretes gyökértömési eljárást mutatta be. Mindezeket Rothman, Hattyasy, Szabó, Salamon, Walheim készítették. E gyűjteményeket 1900-ban Párizsban és 1904-ben St. Louis-ban állították ki, ahol aranyérmet is nyertek. Sok aquarell készült még a fogak gyökérhártya- és ínybetegségeiről a tanítás céljára. A jó példa még más gyűjteményeket is juttatott a klinikának, így Dalma fiumei orvos korona- és hídmunkákat ajándékozott tetemes értékben. A fogászat tanítása tehát már kellő felszereléssel megvolt, ellenben a fogtechnika, amely tagadhatatlanul éppen olyan fontos, még nem volt rendszeresítve, bár a miniszteri engedély 1891-ben már erre is szólt. Hosszas küzdelmekkel, miután Árkövy ebben akadályt nem ismert, sikerült ezt is megteremteni. 1901-ben Hattyasy volt a technikai laboratórium vezetője, amelynek önmagát kellett fenntartania azokból a díjakból, amelyeket a betegek anyagmegtérítés címén fizettek. A