Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Prof. MORELLI GUSZTÁV: Árkövy József 1851—1922

Miután a főváros és az egyetem hallani sem akart fogászati intézetről, sőt az egyetemi fogászati tanítást Nedelko halálával 1880-ban megszüntették, Árkövy mint a tett embere, elhatározta, hogy saját költségén rendez be egy magángyógyintézetet és ennek engedélyezését a belügyminisztertől kérte. Folyamodványában kiemelte, hogy célja kizárólag fogbetegek orvosi és sebészi kezelése. Az intézet összes költségét maga fedezi. A betegek mint járóbetegek, ingyen kezeltetnek, az intézet tehát jótékony célú és a szegénysorsúaknak különösen üdvös, mert fogászati gyógyintézet eddig nincsen. Előnyös lesz még az intézet a fogászat tanítására, ami eddig szintén nem volt. Végül aláveti magát a hasonló magángyógyintézetek részére kötelező ellenőrzésnek. Árkövy az engedélyt megkapta és közel az Űjvilág utcai (ma Semmelweis utca) orvosi fakultás épületéhez, a Magyar utca 21. sz. alatt kétszobás lakást bérelt évi 400 frt bérért és azt saját költségén 3 műtőszékkel, fúrógépekkel és kézieszközökkel felszerelte. Kórtani készítményekkel és 65 állati koponyából álló gyűjteménnyel is ellátta, mert Iszlay, aki szintén pályázott egyetemi grádusra, már elég nagy odontografikus gyűjteményt szedett össze és a fakultás némely tagja úgy volt informálva, hogy ez a fogászat tanításában a legfontosabb. Árkövy azonban klinikai alapon akart tanítani és így inkább a kórtani alap kiépítésére és a fogászat gyakorlati tanítására fektette fősúlyt. 1878-tól kezdve már több dolgozata jelent meg az Orvosi Hetilapban és előadásokat is tartott az Orvosegyesületben. 1881-ben munkássága alapján magántanárrá habilitáltatott. Az intézetébe sereglett orvostanhallgatók és szakorvos-jelöltek segítségével megindult az egyes fogbántalmak rendszeres klinikai és kórtani kutatása, amire eddig még külföldi fogászati intézetek sem gondoltak. A vezető céltudatos irányítása, közvetlen modora, élénk előadása, amely nem a nagyképűség, hanem az érthetőség és tiszta logika erejével hatott, az egyes kórfolyamatokat kórbonctani alapon hozta összhangba a klinikai tünetekkel, és így lassanként kialakultak azok a diagnózisok, melyeket 1884-ben az Orvosi Hetilapban tett közzé a