Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Prof. MORELLI GUSZTÁV: Árkövy József 1851—1922

gyökértömések hosszadalmassága miatt a betegek kezelése rendkívül nehézkes volt és így az úttörés sok kellemetlenséget okozott. Bár az anyagi jutalom nem maradt el, ez nem elégítette ki a fiatal szakorvost, mert elhatározta, hogy a modern fogászatot nemcsak átülteti, hanem tovább is fejleszti. E célból tudományos alapon és módszerekkel kellett itthon bebizonyítania, hogy tudományos fogászat is van, és milyenek azok az intézmények külföldön, amelyek a szakképzést és tanítást végzik. A legfontosabbnak a kórházak fogászati osztályait tartotta, amelyekben a szegény betegek fogait kezelték, és ezt akarta elsősorban nálunk is megvalósítani. Ezzel elsőként mutatta ki szociális beállítottságát, és követelte, hogy ha másképpen nem lehet, magánúton kell emberbarátok és közületek pártfogását e célra megmozgatni, mert Angliában az ilyen intézményeket a jótékonyság teremtette meg és tartja fenn. Árkövy tehát először ilyen kórházi osztályt akart létesíteni és ezért beadvánnyal fordult a fővárosi tanácshoz. Kifejtette: engedtessék meg, hogy a Szt. Rókus-kórházban fekvő, vagy a fogbántalmak miatt jelentkező betegek fogait szakszerű kezelésben részesíthesse, részint tanulmányozás, részint a fogászat tanítása céljából és hogy ez alapon a magántanári képesítést elnyerhesse. Kijelenti, hogy nem igényel semmiféle hivatalos címet, sem pénzt, mert a költséget ő fogja viselni. Csak egy helyiséget kér, esetleg egy más célra is szolgáló helyet, ahol akkor és annyiszor végezné munkáját, amikor az más célra nincsen igénybe véve. Kérését azzal is indokolja, hogy ezáltal orvosok is megtanulhatnák a fogászatot itthon, amit eddig csak külföldön sajátíthattak el. Bár azt lehetne hinni, hogy a Tanács az ilyen önzetlen ajánlatot, amely a köz megterhelése nélkül éppen az eddig teljesen ellátatlan szegénysorsúak egészségének szolgálatát vállalja, örömmel fogadja, ámde nem így volt. Gebhardt, a kórház igazgatója, erélyesen ellenállt a javaslatnak, mondván: „Amíg ő él, a fogászat nem teszi be a lábát a kórházba." Erre a Tanács a kérelmezőt elutasította azzal, hogy miután előadás tartására és műtéteinek végzésére átadható helyiség nincsen, kérése nem teljesíthető. 5* - 5|16 67