Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Prof. MORELLI GUSZTÁV: Árkövy József 1851—1922

Ez volt lényegében véve a college-rendszer, amely az orvosi tudást nem tartotta szükségesnek a fogorvosláshoz és nálunk is voltak egyesek, köztük Iszlay is, akik e rendszert jónak tartották. Árkövy meggyőződve ennek árnyoldalairól, szívósan ragaszkodott az egységes orvosi alapon szervezendő egyetemi rangon álló szakoktatáshoz. A Dental Hospitalon kívül minden kórházban lehetett fogászatot tanulni a vezető dental surgeontől, akinek keze alatt több assistent surgeon működött. A legtöbb közkórházban volt ún. dental département, ahol a kórházi szegény betegek fogait kezelték. Ez ott egészen természetes volt, de nálunk teljesen ismeretlen lévén, amikor Árkövy visszatérve, ennek szükségességét hirdette, süket fülekre talált. Csak 60 év múlva valósult meg ez nálunk is. E helyeken Árkövy nemcsak a fogászatot tanulta, hanem a kórházak szájsebészeti osztályain is megfordult, mint a műtétek nézője és így ismerkedett meg több kiváló szájsebésszel, akikkel későbben állandó levelezést folytatott. Az Odontological Society of London tagjává is választotta és a már megjelent „Adatok a dentin fejlődéséhez" című dolgozatát angolul adta itt elő. A hozzászólások után az elnöklő Roger az előadás értékéért és kitűnő angol nyelvezetéért is elismerését fejezte ki. 1877. május 3-án tért vissza, miután még a francia és német szakoktatás viszonyaiba nyert betekintést. Itthon először anyagi megélhetéséről kellett gondoskodnia és e tekintetben igen kedvező viszonyokat talált. A jómódú közönség ekkor már érezte szükségét a modern fogászati kezelésnek, amelyet nálunk talán csak Iszlay képviselt, de különcködő és nyers fellépése sokakat elriasztott és inkább a Bécsből időnként lerándult fogorvosokat, mint dr. Kirschhammert keresték fel, aki az Európa-szálloda egyik szobájában rendelt pár hétig, hogy learatva a lehetőségeket, a betegeket magukra hagyja. Ily. módon a jómódú és előkelő fellépésű, modern képzettségű Árkövy csakhamar nagy magánpraxisra tett szert. Ö Iszlayval ezután annyira kielégítette a közönséget, hogy a bécsi fogorvosoknak már nem volt érdemes Pestre jönniök. Árkövy mester volt az akkor különösen kívánt arany tömések készítésében, de az ehhez szükséges nyálrekesz és még inkább a