Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. IZSÁK SÁMUEL: Oroszhegyi Józsa doktor ismeretlen orvosi topográfiája: Erdély aranyvidéke orvosi szempontból

zöbb helyzetre irányítja, amelyben egy fiatal pap él egy olyan, szintén fiatal, orvossal összehasonlítva, aki most hagyta el az egyetem padjait, hogy az ország valamelyik részén próbáljon szerencsét. Nem elégszik meg ennek az — egyébként nagyon sikerült és hatásos — összehasonlításnak egyszerű megvonásával, amelyből a XIX. század második felében orvosi gyakorlatot folytató vidéki orvos kedvezőtlen anyagi helyzete is kiderül. Követeli, hogy az állam érezze kötelességének a vidéki orvosok anyagi támogatását, mivel ezek •— egyrészt az oly költséges betegségek elhárításával, másrészt az egészséges állompolgárok munkaképességének megtartásával — tízszeresen fizetik vissza az államnak a számukra nyújtott támogatást. A bányavidék egészségügyi helyzetének hiányosságaira rátérve a következőket írja: ,,A mi a közegészség ügyében legelső, elegendő orvosi személyzet iránt már előleg említettem, hogy hiányzik. Emberi erőt fölülmúló erőfeszítéssel sem láthat el oly kevés orvosi egyén oly sok és hozzá oly szét szórt népet. Erre nézt már régi jámbor óhajtás, hegy miként minden községnek lelkészei, elöljárói, tisztviselői vannak, aként el kellene látni egészségi hatósággal is. INo de ez a tehetségek mérvelése után még ma is annak marad, a mi. Hanem, hogy a városokban összetódult fölös számú orvosokból — kik ott egymást emésztik — a vidéket meglehetősen ellátni nem lehetne, ez megint nem áll. Ó, mennyi szép képességű orvos küszködik városhelyt, magán üzleten; ki örömest lakhelyet változtatna csak a földi bizonytalanságokhoz aranyozott bizton létezhetésre nyerne kilátást. A mily arányban bizonyos községek lelkészeiket biztosítani képesek, azon arányban tehetnék orvosaikkal is. Hiszen a hivatás rokon s ha az anyagi létezés igényeire vonatkozunk, szinte a mienk szükségesebb... Igaz, a körültekintő szűkkeblűség mindjárt azon tűnődik, miből fedezzük e szaporodó terhet? De kérdem: nem nagyobb teher-é a sűrű betegség mint a közegészségre fordítandó költekezés? Aztán a birtok tagosítások alkalmával ki ki szakítunk egy-egy ülést az eklézsiának. Váljon a mennyre támaszkodó eklézsia mellé, nem oszthatnánk be egy-egy földi eklézsiát is?" (Kézirat 121—122. oldal.) A kezdő pap kedvező helyzetét a kezdő orvoséval összehasonlítva, kétségét fejezi ki afelett, hogy a pap munkája a közösség