Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. IZSÁK SÁMUEL: Oroszhegyi Józsa doktor ismeretlen orvosi topográfiája: Erdély aranyvidéke orvosi szempontból

haszna szempontjából ugyanolyan fontos lenne, mint az orvosé. Noha a kényes kérdést, érthetően, elővigyázatosan és kíméletesen, tárgyalja, soraiból mégis világosan kitűnnek antiklerikális nézetei, amelyeket mind az általános politikai helyzet (az 1848-i forradalomra következő reakciós diktatúra), mind saját politikai helyzete (1848-as harcos és volt politikai elítélt) miatt csak tompítottan juttathatta kifejezésre. Magát az egyházat sehol sem támadja, hanem bírálata kizárólag a papok kedvező gazdasági és társadalmi helyzetére vonatkozik, a vidéki orvos nehézségeivel összehasonlítva. „Mely képzettséggel az ifjú pap pályára léphet — írja —, annyival Hyppocrates templomainak küszöbein még be nem mehet." (123. old.) Az orvos és a pap helyzetének egybevetése után joggal teszi fel a kérdést: ,,. . . hol szükségesebb a jóllét, a művelődési eszközök megszerzésére és azok hasznos alkalmazására inkább, mint a földi javadalmak legföbbike gondozóinál, az orvosoknál? Hogy felebarátaik javára szolgálhassanak, előbb önmaguknak kell tehermenteseknek lenni. Nem szükség kezességet állítanom; mert önként kiderül: hogy ha az orvosi rend biztonságáról csak annyiban gondoskodik az állam, mint túlfelölről feltüntetve van: nagyon háládatos kamatokra fektetendi be javait. Az egész élet biztosítékáért örömest fogják lángelmű egyediségek ifjúságukat áldozni; a vett javakért készséggel adandják folytonos fáradalmaikat. A hazának művelt, lelkiismeretes, tekintélyes orvosi személyzete leend." (Kézirat 126. old.) Azok a javaslatai, amelyeket itt említett fejezetében az egészségügyi helyzet megjavításával 'kapcsolatban kifejtett, kétségkívül az 1852. évi egészségügyi törvényben lelik magyarázatukat. Ez a törvény elrendelte a kerületi orvosok és a községi orvosok szolgálatának intézményesített bevezetését. A nagyobb községeket kötelezték, hogy saját orvosaik (Kommunalarzt) legyenek, míg a kisebb községek és falvak egészségügyi körzetbe (Sanitätsgemeinde) szervezve egyesülve kötelesek orvosról gondoskodni. Ezeket az intézkedéseket fokozatosan, annak megfelelően léptették életbe, amint megfelelő számú orvos állott rendelkezésre, a törvény előírásainak megvalósításához. Ugyanakkor azonban a törvényes rendelkezések valóra váltása a helyi hatóságok szorgalmazásától és lelkiismeretességétől is nagyban függött. Javaslataiból azt a következtetést von-