Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)
Dr. IZSÁK SÁMUEL: Oroszhegyi Józsa doktor ismeretlen orvosi topográfiája: Erdély aranyvidéke orvosi szempontból
ról feltárja a kérdést s ezzel magyarázható, hogy kéziratában aránylag nagyabb helyet szentelt a golyvának, mint a szifilisznek (74—86. oldalak). A golyva és a kretinizmus tárgyalásánál nem elégszik meg a betegség egyszerű leírásával, hanem kifejti egyéni véleményét és kritikai álláspontot foglal el más neves nyugati szerzők felfogásával szemben, mint amilyenek többek között G. A. Chatin, 29 Guggenbühl 30 és Weber 31 voltak, akik véleményével — különösen ami a golyva aetiológiáját és megjelenésének természeti körülményeit illeti — nem értett egyet. íme, mit írt ezzel kapcsolatban: „Az Abrud—Aranyosvölgyén, Bucsun, Korna, Kerpenyes, Lupsán, de főleg ez utóbbi helyen, óriási alakokban jelenik meg a pajzsmirigy e kóros bujálkodása, mely ellen a nép nagyon ritkán keres orvosi segélyt, sőt míg a nőnem közönnyel viseltetik iránta, a férfi-ifjúság nyereségnek tartja; mert biztos mentőszere — eddigi rendszer szerint — a katonáskodás ellen. Férfiaknál gyakoribb is mint nőknél mindamellett, hogy külföldi orvos írók megfordítva állítják." (Kézirat 74. old.) „... Hamiblag kenőccsel s lugiblag gali belső szerelésnek makacsul ellenszögült. Mi nem látszik Chatin mellett bizonyítani; ki állítja, hogy a golyva termődésének egyedüli oka az iblany hiánya; mi különben egész természetben meg van, — s helybelileg kipótlása által a golyva elenyésznék. Sőt talán nem lesz haszontalan figyelembe venni, hogy Mármaros megyében épen Jod helység környékén iblanytartalmú sziklák alatt, épen ilyen vegyalkatú tócsák vannak, melyeket a földnépe bujasenyv ellen használ. Mégis épen ott sok golyvást láthatni. Ha Chatin úr állítása érvényes lenne, vajmi könnyű lenne a golyvát gyógyítani! Már pedig iblanyszerelésünkkel nem igen fényes sükert arattunk." (Kézirat 76—77. old.) Miután visszautasítja Weber dr. felfogását, aki azt állította, hogy a golyva elterjedése bizonyos ősrégi geológiai alakulatokhoz (gránithegyek stb.) fűződik, bizonyos megállapításokat tesz a golyva elterjedéséről nemzetiségi szempontból. Azt állítja, hogy a golyva gyakoribb a szlovák, a román, valamint a magyarországi és erdélyi szász lakosság körében, mint a magyarság soraiban, míg a székelyek egyenesen mentesek lennének tőle. Ami egyrészről a golyva elterjedése közötti összefüggést illeti, helyesen állapítja meg:
