Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)
Dr. IZSÁK SÁMUEL: Oroszhegyi Józsa doktor ismeretlen orvosi topográfiája: Erdély aranyvidéke orvosi szempontból
A szifilisz abban az időben Erdély e vidékén igen elterjedt volt. E betegség szokatlan elterjedtségével, kórbonctani és klinikai formáival, valamint a szifilisznek tulajdonítható halandóság kérdéseivel foglalkozva, a szkrofulózis elterjedésére is rámutat, miközben ezt a betegséget tévesen — mint sok más korabeli orvos •— szifilitikus eredetűnek minősíti, helyesebben ama betegségek egyikének nevezi, amelyeknek közelebbi vagy távolabbi eredetét vérbajos fertőzésben kell keresni. E betegségekkel kapcsolatosan a következőket írja: „A szóban forgó betvegyrőli elmélkedésünket tovább fűzve, annak távolabbi sarjadékairól is kell emlékeznünk; melyek közé első helyre sorozom a görvélyt (scrophulosis), eme kórtani kaméleont, mely változatos alakjaiban is mindenha megtartja ősanyja jellegét; a bujarenyvét, mely őt világra rajzolta." (Kézirat 71. 1.) Kézirata más helyén ugyancsak a görvélykór szifilitikus eredetével kapcsolatban megállapítja: „Szapora lévén a tájon a bujasenyv észleli következésképen szapora itten a görvély is. Kezdve a duzmaképűeken, az angolkórnak során át, áldozatai láthatók egész a gyügyékig (kretinek)." (Kézirat 72. 1.) Fontosnak tartottuk ezeknek az idézeteknek leközlését, nem azért, mintha a mai orvosokat gyakorlati vagy elméleti szempontból érdekelhetné felfogása a szkrofulózis vagy a rahitizmus szifilitikus eredetéről, hanem azért, mert a szkrofulózis elterjedtségének megemlítése tulajdonképpen a tuberkulózis, valamint annak különböző megjelenési formáinak gyakoriságára világít rá. Ez utóbbi pedig csalhatatlanul jelzi a bányavidék dolgozó népének nyomorúságos gazdasági-társadalmi viszonyait. Különös figyelmet fordít a golyva és a kretinizmus elterjedtségére, a 13. oldalon ezzel a problémával foglalkozik. A golyvakérdést igen súlyosnak látta ezen a vidéken, s feltétlenül szükségesnek tartotta, hogy megfelelő orvosi-egészségügyi intézkedéseket hozzanak leküzdésére. Ez a betegség akkor fiziopatológiai és klinikai szempontból jóformán ismeretlen volt s az egészségügyi hatóságok sem helyeztek kellő súlyt rá. Éppen azért arra törekedett, hogy lehetőleg minden oldal