Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)
NATTER-NÁD MIKSA: A magyar orvosok és a botanika
tálatok Selmecbányán" című tanulmányában sok figyelemre méltó és a messze környék gyümölcstermesztését irányító útmutatást adott. Mint orvosi is elsőrendű volt s különösem a bányabetegségek gyógyítása terén végzett eredményes munkásságot. Nyolcvannégy éves korában, 1928 januárjában halt meg Selmecbányán, amelynek egészségügye érdekében sokat fáradozott, sőt a város közútjainak nagy részét kertgazdaságában nevelt fákkal, főként diófákkal ia saját költségén beültette. Századunk, amely a kertészetben a növények nemesítésének és új fajták kialakításának a kora, a kertészkedő orvosok tevékenységét is erre az új útra állította. Ennek az új iránynak gyakorlati megvalósításáról tanúskodik Manninger Vilmos, egyetemi tanár, kiváló sebész Budán, a Kuruclesi úton 1926ban berendezett kertje, amely valóságos gyűjteménye volt egyrészt azoknak a tájkertészeti elemeknek, amelyek az előző évtizedekben váltak divatossá, másrészt kísérleti telepe lett a virágnemesítői tevékenységinek a legújabb tudomány, az örökléstan alapján. Manniger Vilmos 1876. szeptember 30-án született Sopronban, ahol atyja jónevű orvos és lelkes kertész volt. Orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte és 1898-ban avatták orvosdoktorrá. Több fővárosi kórházban működött, majd sebész-főorvosa lett a Szent János-kórháznak s utóbb katedrát kapott a budapesti Tudományegyetem orvosi karán. Számos orvosi munkát írt és „Az antiszeptikus és aszeptikus orvosló módok története" című munkájával megnyerte a Magyar Tudományos Akadémia Vigyázó-díját. Manninger Vilmos 1926-ban került közelebbi kapcsolatba a növénytannal, a kertészkedéssel és akkor merült fel benne a konvencicnalizmustól teljesen eltérő kert berendezésének a terve. „A kertészkedés gen-jeit — írta kertjének keletkezéséről szóló tanulmányában 0 •— apámtól örököltem. Nagyon fárasztó orvosi gyakorlata után ő állandóan kertet ültetett, csodás tűlevelű fákkal ékes kertet, majd pedig gyümölcsöst és szőlőt. Ezek a gen-ék 50 éves koromig lappangtak bennem recessiv formában. Annyi minden és más fontosabb dolgom volt mindig, hogy ezek elnyomták a bennem lappangó kertészvért."
