Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól

recept is szerepel, ami nem is lep meg bennünket, annál is inkább, mert hiszen tudjuk, hogy már a mohácsi vész előtti időkben is voltak magyar alchimisták, de a XVI—XVII. és XVIII. századokban hazánkban is meglehetősen elterjedt. Főleg a középnemesek, papok kisebbrangú és főrangú papok egyaránt, de a főurak is szívesen foglalkoztak vele. Bél Mátyás említi, hogy az Erdődy-család szívesen foglalkozott alchimiával és szerették volna a ,,sal universalis"-t megtalálni. Bercsényi Miklós is nagy alchimista volt. A főpapok közül igen ismert alchimista volt gróf Lippay György hercegprímás, aki 1642-ben esztergomi érsek lett. így semmi különöset sem találhatunk abban, ha Herzan bíboros könyve is tartalmaz igen sok alchimista vonatkozást. A recept-szövegekben sokszor nem írja ki magát a kémiai anyagot, hanem csak a signatúrát alkalmazza. A már említett vegyi szereken kívül a szarvas szarvának reszelékét és más állati szereket is alkalmaz, és érdekes módon ennek egész sajátságos jelzéseit alkalmazza, amelyek valószínűleg teljesen egyéniek. Az ismertetett kéziratokon kívül nagyon sok töredék kézirat, még több kalendáriumi feljegyzés mutatja azt, hogy a házi gyógyítás, a szélesebb körben való doktorkodás, és az orvosló tanácsok milyen nagymértékben elterjedtek. Az empíriának jóformán ma is megvannak az erős nyomai, a közelmúltban, a századforduló táján pedig még nagyon erősen divatozott. Szeretik először a saját háziszereiket megpróbálni és csak azután fordulnak orvoshoz. Szívesen kérnek tanácsot ma is a rokonoktól és az ismerősöktől. Szót fogadnak a gyógyító tanácsoknak és ugyanakkor egyidejűleg az orvosnak is. Nem ritkaság, hogy szorgalmasan isszák a jó barát által ajánlott kitűnő teákat, fűkeverékeket, de eljárnak az orvoshoz is és előírásosan végzik kúrájukat és szedik az orvos által rendelt gyógyszereket. Sokan vannak ma is — akad nem egy az orvosok között is —, akik sokra tartják a régi, hasznosnak mondott empirikus szereket, pedig azoknak kártevése a mai világban semmiképpen sem pótolja azt az elenyésző hasznot, amelyre itt-ott tény-