Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)
Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól
leg számíthatunk. Inkább azt mondhatnók, hogy az empirikus gyógynövények és gyógyszerek tekintélyét csupán az a körülmény hozta némiképpen vissza, hogy a modern orvosi tudomány sikerrel állította elő a gyógynövények igazi hatóanyagait. A kéziratok orvosságairól Az ismertetett kéziratokból itt-ott felcsillan a füstölés, a gőzölés is az egyéb gyógyszeres kezelések mellett, mint orvoslási mód. Kétségtelen, hogy ez a módszer — habár a külföldi hasonló munkákban is sokszor előfordul — ősi magyar vonatkozásnak is tekinthető. Hiszen köztudomású, hogy az ősmagyarságnak egyik fő és vallási gyógyítómódja volt. Ez az oka annak, hogy ma is széltében-hosszában elterjedt és bíznak is benne. A legősibb magyar füveskönyvben Méliusz Juhász Péter 1558-ban megjelent nagy munkájában („Herbarium Az Facnac Fuvecnec nevekről, természetekről, és hasznairól Magyar nyelwre. és ez rendre hozta az Doctoroc könyveiből") gyakran láthatjuk a füstölőszerek különböző leírását. Hozzáfűzhetjük, hogy a füstölés és a fürdők alkalmazásánál és ajánlásánál is inkább a benne való feltétlen bizalom és hit, mintsem a természettudományos alapon való elgondolások domináltak, még akkor is, ha empirikus — tehát „probatum" — alapon alkalmazták. Éppen úgy, mint általában az empirikus orvosságoknál. Minden orvostörténeti alapunk megvan annak feltételezésére, hogy már a mohácsi vész utáni időkben tervszerűen termesztettek gyógynövényeket, sőt cserekereskedelem indult meg velük nemcsak idehaza, de Ausztriában és Lengyelországban is. Beythe István, akiről tudjuk, hogy a sárvári várkastélyban, ebben a nagy kultúrközpontban prédikátor volt, nagyon értett nemcsak általában a növényekhez, hanem a gyógynövényekhez is, és okmányszerű nyomai vannak, hogy Nádasdy Tamás, méginkább felesége, Kanizsai Orsolya külön szakembert tartott sokfajta gyógynövények termesztésére. Ennek a
