Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól

Iád 1858-ban külön mestert alkalmazott, aki a rózsavizet, petrezselyem-, bodzavizet, hársfa, tamariszkusz, menta stb. vizeket készítette. A különböző illatos füstölőket nemcsak szaguk miatt tartották kéznél, hanem mint fertőtlenítő szereket is alkalmazták. A sok fajta gyógynövényt szárították, aszalták, aprították, pácolták, vagdalták és megfelelő módon lyukacsos bőr-, vagy szellőzőzacskóban tartották, mindegyikre kicsike hatszögletű deszkadarabecskát akasztottak, s arra rótták fel a szer nevét, hasznát pedig külön könyvekbe jegyezték be, később a XVII. századtól fogva sokszor a kalendáriumok jegyzeteiben találjuk őket. Az egyszerű parasztházaknál a tornác végében, vagy a padlás megfelelő szellős, száraz helyén helyezték el a szükséges orvosságaikat. Gazdag kastélyokban erre a célra épített ,.füllesztő-házak"-ban szárogatták a gyógynövényeket, teákat, gyökereket, virágokat. Hozzáfűzhetjük, hogy ez a szokás ma is fennáll és alig van falusi parasztház, de nagyon sokszor a városban is, hogy a megszokott és családi hagyományként kezelt különböző herbákat és gyógyító füveiket évente be ne szereznék és el ne raktároznák. Bíznak és hisznek benne. A városok piacain sok helyen ma is megtaláljuk a füvesasszonyt (füesasszon), aki csomókba kötve árusítja a gyakori és keresettebb füveket, gyógynövényeket. A XVI—XIX. századig ezeket a gyógynövényeket és a különböző, sokszor egészen fantasztikus állati és vegyszereket, tanácsolták egymásnak, cserélték és szükség esetén felhasználták. Az Országos Levéltár Nádasdy-gyűjteményében, a körmendi Batthyány-levéltár missilis okmányai között, a Nemzeti Múzeum Forgách-levéltárában, az Országos Levéltár Urbáriumanyagában stb. se szeri, se száma a XVI. századtól kezdve azoknak a leveleknek, amelyekben orvosló, gyógyító tanácsot adnak vagy kérnek és orvosságokat küldenek. Ez a bőséges anyag rengeteg orvostörténelmi érdekességet tartalmaz és ha ezeket tanulmányozzuk, nem csodálkozunk azon, hogy gyakran papírra is vetették azokat, csupán az a feltűnő, hogy ezideig aránylag kevés jutott napvilágra belőlük. Nyelvezetük,