Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól

A főúri családoknál nagyon sokan foglalkoztak empirikus gyógyítással. Különösképpen a főúri asszonyok voltak azok, akik a család kisebb-nagyobb belső gondjait ismerték és rájuk hárult az a sokszor nehéz feladat, hogy betegség és baleset idején segíteniök kellett az egész családnak, rokonságnak és a belső cselédségnek. Ez az orvosló tudásuk néha csak apáról fiúra szálló hagyomány volt, sokszor azonban okosan fel is jegyezték a család orvosló könyvébe. Gyakran nem is saját tapasztalatuk vagy családi hagyomány volt ez, hanem orvosaiktól is tanultak. Tudjuk pl., hogy Bethlen Katalin sokat tanult Kölesérítől. Nádasdy Tamásné pedig Fraxinus Szegedi Gáspártól. A XVI. és XVII. század főúri családjai (Zrínyi, Gsáky, Wesselényi, Teleki, Erdődi, Thurzó, Révay, Nádasdy, Batthyány) mind-mind foglalkoztak házi gyógyítással. Okmányok, nagyon sok eredeti családi levelezés, bizonyítják, hogy költségvetéseikben állandó kifizetési tételek voltak a családi patikaházak, patikaládák kifizetésére es udvartartásukból nem hiányoztak a gyógyító növénytermesztéshez értő kertészek és „fűszedő asszonyok" sem (Ffywes). Gondoskodtak évről évre gyógynövényeik és gyógyszereik felújításáról és gondosan ügyeltek arra, hogy ki ne fogyjon valamelyik orvosságuk. Amit a gazdag családok cselekedtek, átment a kisnemesek és parasztok közé is. De ugyanezt mondhatjuk megfordítva is. A főnemesek is eltanulták az egyszerű parasztházak gyógyító eljárásait és hasznosították is. Bíztak a különböző boroknak, de főleg a dinnyebornak gyógyító hatásában. Tudnunk kell, hogy a dinnyetermesztés rendkívül el volt terjedve hazánkban és már a XVI. és XVII. században a Dunántúlról szállították szekereken a dinnyét a bécsi piacra. A csömör egyetlen gyógyszerének a dinnyebort tartották. A sok fajta gyógynövényt, amelyeket a kéziratos könyvek felsorolnak, vagy maguk termesztették, vagy pedig./vadon termett és gondosan szedették. Nagyon sok fajta illatos növényt is termesztettek és az illatos vizek készítését kitűnően értették. A nagyúri házaknál külön „fűvízvevő és virágvízvevő" szerszámokat tartottak és nem egy leltárban szerepel a „vízégető, vízvevő lombik, medence és csőscseber". A körmendi Batthyány-csa-