Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól

Orvosló-gyógyító kéziratokról Ismerjük azt a különös, de semmi esetre sem eredeti magyar jellegzetességet, hogy a régi nagy urak, pápák, császárok és királyok, főurak kölcsön kérték betegségükben udvari orvosaikat. Magyar viszonylatban is nem egy példát mondhatunk erre. Levél- és okmánytáraink bővelkednek a különböző levelekben és iratokban, amelyekből láthatjuk, hogy ez divat volt, a Nádasdyaknál, Batthyányaknál éppen úgy, mint a Teleki- és Zrínyi-családnál vagy Enyingi Török Bálintnál stb. Sokszor nagy távolságot kellett nem éppen kényelmes körülmények között és nem is minden veszély nélkül megtenni az orvosnak, hogy Marosvásárhelyről Pozsonyba vagy Sárvárról Sopronba és Pozsonyba eljusson. A fárasztó utazgatás helyett nem csoda, ha évszázadokon át kialakult az a szokás, hogy látatlanban adtak orvosi tanácsot, legtöbbször írásban, néha szóbeli üzenetben, sőt orvosságot is küldözgettek egymásnak. Orvos híján, egészen természetes, hogy a főúri házaknál éppen úgy, mint a falusi nemeseknél, valamint az egyszerű parasztoknál lassan szokássá lett a házi orvossággyűjtés, a konzerválás. Amint már említettük, éppen ezért alakult ki az orvosságokkal való kereskedelem is. Nemcsak az egyszerű parasztok hittek és bíztak a saját gyógyszereikben, de hittek a nagy urak is. Hozzáfűzhetjük azonban, hogy háziorvosságaikon kívül ugyanakkor „gyógyíttatták" magukat a babonások és kuruzslók népes seregével is, sőt még a hóhérok gyógyító tudását sem vetették meg. (Fennmaradt az egyébként rendkívül nagy műveltségű Nádasdy Tamás levele, amelyet Bethlen Gáborhoz írt és kérte, hogy küldje el hozzá a gyógyító tudós hírében álló lőcsei hóhért.) Az egyszerű magyar nép leélte életét anélkül, hogy valaha is igazi orvost látott volna, legfeljebb hallomásból tudták, hogy itt-ott valamelyik várkastélyban valódi orvos is van. Rendkívül bőséges néprajzi és orvostörténelmi anyagaink színes tanúságot tesznek arról a világról, amelynek részletes feldolgozása a jövő feladata. (Pl. Iványi Béla, a hatalmas és nagyértékű Batthyány-levéltár kutatója említi, hogy az 55 ezer