Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól

XVII. és XVIII. századokban egyre több nyomtatott könyv jelent meg Német-, Lengyel- és Olaszországban, és ha kis számban is, de mégis beszivárogtak ezek a magyar földre, ahol kiegészítették általuk az apáról fiúra szállt ősrégi magyar empirikus orvosló szokásokat. Ezeket a könyveket természetszerűen elsősorban csak a nemesi osztály tudta megvásárolni, majd úgy látjuk, hogy a plébánosok és protestáns papok is megvették azokat és beálltak az önzetlen orvosló, doktorkodó empirikusok közé. A doktorkodó kéziratok arról tesznek tanúságot, hogy a XVI. századtól egészen a XIX. század végéig igen nagy becsben állottak, mint ahogy íróik is legtöbbször jószándékú és becsületes, segíteni akaró emberek voltak. Eddig még nem ismertetett ilyen kéziratos orvosló könyveket mutatunk be az alábbiakban. Tapasztalhatjuk belőlük, hogy a hazai orvosló szokások hogyan keveredtek a külföldivel, de egyre nehezebb megállapítani, hogy melyek voltak az apáról fiúra szálló ősi jellegzetes magyar szokások. Arra is törekszünk, hogy amennyire adataink megengedik, bemutassuk, hogy milyen módon alakult ki jó néhány ilyen kéziratos orvoslókönyv, hogyan írták, szerkesztették azokat, nagyapák, apák és fiúk, három-négy nemzedéken keresztül. Éppen olyan érdekes kérdés az is, hogy miképpen jutottak ezek a kéziratos könyvek az írni, olvasni alig tudó kurtanemesek és jobbágyok, parasztok kezeihez, azok hogyan terjesztették, másolták és adták tovább, és megfordítva, miként jutott az egyszerű nép empirikus orvoslása fel a legmagasabb osztályok, főnemesek, püspökök körébe. Hogyan csatlakoztak mindezekhez az állatgyógyítás érdekes leírásai, miként használták fel mindkettőhöz a hazai és külföldi füveskönyveket, vagy más népszerű orvosló könyvek adatait. Természetes dolog, hogy ez a körforgás rengeteg magyar néprajzi adatot is vitt bele az orvosló emlékeinkbe. Biztosra vesszük, hogy nagyon sok, eddig még fel nem kutatott kéziratos anyag szunnyad az ősi parasztházak mestergerendáin és a különböző könyvtárak polcain, amelyek orvostörténeti szempontból nagy értékűek.