Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)
Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól
beszélhetünk. A pénz- és gabonaadó. a robotteher, fuvarteher stb. elsorvasztották a nép minden erejét és mindig jobban elhomályosodott a megkülönböztetés a szegény paraszt és a zsellérréteg között, de éppen ezért lassan kialakult a gazdag parasztok csoportja is, akik összevásárolták a szegényebbek ingóságait, jószágait. Ez a sivár és szegény magyar társadalom nem is igen igényelt még valódi orvosi ellátást, éppen ezért aránylag kevés külföldi orvos telepedett le hazánkban, a rossz gazdasági helyzet pedig még a külföldön tanuló magyar orvosokat sem nagyon vonzotta haza. A magyar földesurak sem nézték mindig jó szemmel, ha egy-egy szegényebb származású orvos visszajött a külföldi tanulmánya után, mert gyakran, ösztönszerűen is ellenséget láttak benne. A falu szegény tömegei, jobbágyság, parasztság, zsellérség anyagi és művelődési visszamaradottságában megelégedett az említett javasokkal, vándorgyógyítókkal, kuruzslókkal. Annál inkább érdemesebbek és kimagaslóak voltak azok az önzetlen empirikusok, akik jó szándékkal, gyakran családi hagyományból doktorkodtak, gyógyítással foglalkoztak, parasztok, papok, kurtanemesek és főnemesek egyaránt. Különösképpen kiemelkedtek ezek a török hódoltság idején, a megmaradt habsburgi és erdélyi területeken, ahol működésük valóban gyógyító művelődést jelentett az elburjánzott misztikusokkal, pénzsóvár kuruzslókkal szemben. Hiszen orvos csak néhány főúri udvarban és egypár gazdagabb városban volt. Ez a helyzet, ha lassacskán valamit javult is, eltartott a XIX. század elejéig. Orvosoltak, gyógyítottak, jótékonyságból, nagy passzióval. Számuk a XVI. századtól fogva egyre növekedett. Ügy látjuk, hogy kezdetben a hagyományos szokásokat gyűjtötték össze, írták le és fel-felcsillan kézirataikban az Ősi magyar vonatkozású gyógyító szokás is, a szomszéd országok, szláv és német gyógyító empíriájával együtt és keverve. TurJnunk kell ugyanis, hogy ha orvosok dolgában lényegesen jobb volt a helyzet a német, olasz, lengyel stb. területeken, azért ott is bőségesen akadtak még empirikusok is. A XVI.,
