Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól

1 egesebb gyógyító eljárásokkal is. Rengeteg vándorló gyógyszerárus, vásáron és búcsúkon árusító lepte el az országot, akik mindenféle „orvosságot" füveket és babonás szereket árusítgattak. A külországokból is méregdrágán sokfajta gyógyszert csempésztek be. Az ipar és kereskedelem, a vele járó művelődés terjedését követte az orvosok szaporább letelepedése is. A XVI. század végefelé már céhekről is tudunk, kovács, kaszakészítő, szűrszabó, sövegjártó céhek, de északon már bányász céhek is alakultak (Selmec-, Gölnicbánya, Abrudbánya stb.). A Dunántúlon bőségesebb pénzforrást jelentett a gyümölcs- és dinnyetermelés, a méz- és gabonaszállítás, marhatenyésztés Bécs számára. Itt is a piac-centrumok jobbmódúak voltak és általuk megindult lassú tempóban az Iparosodás is. Kialakult a XIV. század elejére az urak és parasztok osztálya, de már hamarosan nyomai mutatkoztak a kisnemesség és a gazdag nagybirtokosság egymástól való eltávolodásának is. A parasztság terhei uraival szemben egyre súlyosabbak lettek, ami a biztos elszegényedéshez vezetett. Az iparosodást, a mezőgazdasági piacokat nyomon kísérte, ha kis számban is, az orvosok ,,szegődtetése". Sopron városában a molnároknak élénk céhe volt, Brassóban híres viasz- és posztóipar fejlődött ki, amit Hunyadi János is támogatott. A magyar ötvösipar külföldön is jónevű volt, a kassai céhek, a kolozsvári szűcsök a soproni, győri, szombathelyi, kőszegi, pécsi céhek virágzásával párhuzamosan nőtt a városok lakossága, és ha megnézzük a XV—XVI. század orvosainak számát és lakóhelyét, akkor azt látjuk, hogy az valóban megegyezik az iparosodó városokkal és a művelődési központokkal. Ugyanezt mondhatjuk az adófizetés összegeire is. Természetesen a bányavárosok elsősorban a kiemelendő központok közé számítanak. Ezek a gazdagodó-gyarapodó városok és központok jórészt mentesek maradtak a török hódoltságtól. A parasztság egyik része azonban ez alatt igaerő hiányában elszegényedett, keservesen összeszerzett állatait, szekereit a folytonos háborús dúlások kifosztották úgyannyira, hogy a XIV. századtól kezdve fokozatos és tömeges elszegényedésről