Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. BENCZE JÓZSEF: Az empirikus doktorkodásról és annak kéziratairól

való áramlása sem. Közép-Európa majdnem valamennyi egyetemén voltak már magyar orvostanhallgatók, de éppen helyzeti előnyénél fogva leginkább a közeli bécsi egyetemet keresték fel, és voltak idők, amikor Bécsben majdnem annyi volt a magyar hallgató, mint az osztrák. Elég sok orvostanhallgató is volt a diákok között, habár ezt a stúdiumot — amint tudjuk — főleg a szegényebb sorsú magyarok választották, mert az orvosi foglalkozást nem tartották rangbélinek. A tanulmány különös szeretete és hivatásérzése kellett ahhoz, ha valaki mégis az orvosi stúdiumot választotta. Az egyszerű magyar nép az orvos fogalma alatt hosszú évszázadokon keresztül, majdnem a XIX. századig, általában a gyógyítással foglalkozó embereket értette, akik néha egyszerű parasztok, máskor csaló kuruzslók, újra máskor becsületes, jószándékú empirikusok voltak. Ez utóbbiak minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül gyógyították az egyszerű népet éppen úgy, mint a nemesi kastélyok lakóit, tisztára gyakorlati tapasztalataik alapján. Orvosnak nevezték a misztikusokat, a bűbájoskod ókat is, orvos volt szemükben a kuruzsló, vándorló ember, aki ravasz és haszontalan tanácsokat adott nekik természetbeni ellenszolgáltatásért. Orvos volt a csontrakó ember, éppen úgy, mint a kolduló vagy az ispotályos szerzetes fráter. „Orvos"-nak tekintették a sebdoktorokat, akikről már a XIII. századtól fogva vannak emlékeink. Ezek eleinte tisztára empirikusok voltak, később a céhrendszerben már sebmesterek oldalán tanulták a sebgyógyítás műveleteit. „Orvosok" voltak a balneátorok, a feredősök, fürdősök is, éppen úgy a borbélyok, akik eret vágtak, köpölyöztek, „kenyetet" készítettek és azzal „dörgölték", azaz masszíroztak. Éppúgy „orvos" volt később a füves (fües) doktor is, akik között akadtak „önálló mesterek" is, de leginkább a főurak udvarában éltek. Ismerjük pl. azt a levelet, amelyet Batthyány Ferencné írt rokonának, Batthyány Kristófnak 1561-ben, amelyben kölcsön kéri a „füvesdoktort" (Ffywes). (Batthyány-levéltár, 1561. XVI.) Igazi orvos, egyetemet végzett valódi orvos, ritka volt, mint a fehér holló. Eleinte a királyi udvarokban (Könyves Kálmán, IV. Béla, II. Endre, Róbert Károly, Nagy Lajos, Zsigmond),