Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. TARDY LAJOS: Az első magyar „sub auspiciis” orvosdoktor

akkor vezette be a kötelező népoktatást, amikor Európa többi, sokkal nyugodtabb viszonyok között élő államai általában egy emberöltővel későbben kezdtek ennek tervével foglalkozni. E reformtervek egész sorának valóraváltásában Reineggs állt mellette, mint főtanácsadó — és mint régebbi orosz és újabb szovjetgrúz forrásokból tudjuk, nem egy országos reformnak Reineggs volt az elgondoló ja az alatt a három esztendő alatt, melyet mint Jakub bej, a király oldalán töltött. Heraeliusnak e három esztendő tartama alatt legközelebbi tanácsadója, gyermekei nevelője, családi orvosa, az ipar, bányászat és egészségügy megteremtője, az ősi grúz színház felélesztője Reineggs Jakab volt. Reineggs tárgyilagos, inkább csak eseményeket rögzítő útijegyzet-töredékének hangja már a grúz tájak leírása során lelkessé vált. Az első audiencia után, Heraclius egyéniségének hatása alatt érzi, hogy megtalálta mindazt, amire küzdelmes élete során sóvárgott: szabad teret tudása kifejtéséhez, becsvágya kiéléséhez, a Kelet igazi megismeréséhez. Ezt írja barátjához, Hacquet laibachi egyetemi tanárhoz intézett levelében: ,,... Heracliusban a legnagyszerűbb embert ismertem meg, aminővel csak a természet az emberiséget megajándékozhatja. Végtelenül becsültem és szerettem és barátságunk odáig terjedt, hogy atyámnak nevezhettem. A sors megengedte nekem, hogy még több okkal érdemeljem ki e fejedelem kegyét. Legidősebb fia, György herceg, a trónörökös forrófázban életveszélyesen megbetegedett. Európai orvosi gyakorlatomon alapuló szerény tudásommal sikerült egészségét helyreállítanom és ettől az időtől kezdve jogosultnak érezte magát, hogy kegyének nyilvánításával egyenesen elhalmozzon engem. Legpompásabb szövetekből készült királyi öltözetekkel, a legdrágább prémekkel, nagyösszegű készpénzzel ajándékozott meg és hogy mindenkor hívás nélkül megjelenhessek az udvarban és résztvehessek a királyi család étkezésein is, a „bej" címet és méltóságot adta nekem, ami ebben az országban a legmagasabb nemesi cím. Ehhez hét falut kaptam, összesen 500 családdal arra az időre, amíg Grúziában maradok; ez évi mintegy négyezer forint jövedelmet jelent. Ezóta ebben az országban Jakub bej a nevem." „... Ön nyilván azt szeretné tudni, mivel foglalkoztam ebben az országban az elmúlt néhány év során. Megtanítottam ezt a nem-