Palla Ákos szerk.: Az Országos Orvostörténeti Könyvtár közleményei 6-7. (Budapest, 1957)

Dr. TARDY LAJOS: Az első magyar „sub auspiciis” orvosdoktor

Reineggs tehát — mint írja — elhagyta a világnak tán legkellemesebb vidékét és az oly jószívű, derék örményeket és a grúz csapat fegyveres fedezete mellett útra kelt. Alig hagyta maga mögött Jerevánt és annak kopár környékét, amikor máris feltűnt szeme előtt Grúzia határa és az égbe nyúló grúz hegyóriások. Reineggs egyenesen költői szárnyalású szavakkal írja le a grúz vidék szépségeit, majd — Tbiliszibe érkezésük után •— a barátság, a vendégszeretet csodálatos megnyilvánulásait. Reineggset nagyszerű szállás és a tiszteletadás legváltozatosabb formái fogadták, Koháry gróf őszinte csodálkozására, akinek ugyan szintén nem lehetett oka a panaszra, de nem tudta megérteni, miért részesíti a grúz király nagyobb meg tisztelésben az egyszerű orvost, mint őt, az Európa-szerte ismert gavallért és született nagyurat. Ezen annyira megsértődött, hogy nem is jelentkezett a királynál kihallgatásra, és azon egyedül Reineggs jelent meg. Mielőtt Reineggset elkísérnők állhatatos kitartása és vakmerő álmodozásai beteljesülésének küszöbéhez, meg kell emlékeznünk II. Heracliusról, a grúz történelem e kimagasló alakjáról, akinek Reineggs—adta jellemzését a Nagy Szovjet Enciklopédia értékelésének tükrében teljesen helyesnek és indokoltnak kell elismernünk. II. Heraclius grúz király (1720—1793) az önálló Grúzia utolsó nagy uralkodója, államférfiúja, hadvezére és újjászervezője volt. Hegyek borította, sovány termőföldű, kiaknázatlan természeti kincsekben gazdag országát évszázadok óta kegyetlenül pusztította két örökké hódító szándékú szomszédja: a perzsa és a török, — és mindehhez a feudális széttagoltság okozta örökös belharcok is járultak. Az ősi kultúrájú, csodálatos műemlékekben és hagyományokban bővelkedő grúz nép mostoha sorsa nem egy közös vonást mutat a hódoltság-korabeli, töröktől, némettől egyaránt marcangolt, belső sebektől is örökké vérző magyarság sorsával. Ezt a tragikus véghez közeledő népet mentette meg a politikai és etnikai enyészettől gazdasági, katonai és pénzügyi reformjaival, okos szövetségeivel és példaadó személyi vitézségével II. Heraclius király, aki